Tőkés László EMNT-elnök sajtóirodája
Hadállásainkat meg kell erősítenünk
MÁÉRT - 2017. július 11., kedd 12:35
A reformáció 500. és a magyar
református egyház 450. évében jubileumi megemlékezés és ünnepi istentisztelet
helyszíne volt július 9-én a Szabolcs-Szatmár-Bereg megye keleti csücskében, a
magyar-ukrán határ mellett, a Tisza bal partján fekvő Árpád-kori ősi település,
Milota.
A helyi református egyházközség és az
önkormányzat közös szervezésében megtartott, a helybélieket és környékbelieket
megmozdító rendezvényre távolabbról is érkeztek meghívottak, akiket az Amicis Rézfúvós Együttes szakrális
jellegű muzsikája fogadott a református gyülekezeti ház udvarán. Ugyanitt
köszöntötte Pálinkás Gyula házigazda
lelkipásztor a jeles vendégeket, köztük is első renden Tőkés László európai parlamenti képviselőt, továbbá a különböző
elöljárókat és a híveket.
Tilki Attila, a körzet országgyűlési
képviselője református és ugyanakkor kuruc fellegvárként mutatta be és méltatta
a tiszaháti Milotát és lakóit, a kitartó hűség és a józan paraszti ész
kettősségében megmaradt közösséget. „Az egykori reformáció intelmei ma is
aktuálisak, különösen Európa nagy közösségének színterén, ahol számunkra
érthetetlen okokból lopakodó jogalkotással kockáztatják az évezredes kultúrát,
értékrendet” – vélte a fideszes politikus.
A vendégek üdvözlése után tárlatnyitó
következett. A Fülöp Sándor festőművész,
tanár gazdag munkásságának töredékét bemutató kiállítás létrejöttéről az alkotó
fia, Fülöp István volt országgyűlési
képviselő, a Mátészalkai Járási Hivatal jelenlegi vezetője, egyben pedig a Reformátusok
Szatmárért Közhasznú Egyesület elnöke beszélt röviden, felidézve édesapja alakját.
Vitéz Ferenc főiskolai docens,
debreceni irodalmár bensőséges hangvételű méltatásában Fülöp Sándor (1928–2012)
pedagógusi munkásságát is piedesztálra helyezte, nemcsak alkotóművészetének
erényeit és eredményeit.
A kiállított művek megtekintése után
az egybegyűltek átvonultak a templomba az ünnepi istentiszteletre, amely zene-
és énekszóval, köszöntésekkel vette kezdetét. Paládi László gondnok és Bunna
Istvánné polgármester üdvözölték a megjelenteket, kzötük több megyei és
helyi elöljárót, majd a lelkipásztor és neje által betanított hittanos
gyermekek verses-dalos szolgálata következett. Nem maradt el az egyházközség
női karának bizonyságtétele sem.
Derencsényi István, a Tiszántúli Református
Egyházkerület főjegyzője az úrasztalánál elmondott apostoli köszöntésében a
félezer éves reformáció történelmi jelentősége mellett annak korszerűségét is
vázolta. A folyamatos önvizsgálat és megújulás melletti elkötelezettség
korunkban is elvárás egyház, közösség és egyén iránt egyaránt. Nagy elődeink, a
magyar reformátorok és egyházalapítók – köztük a kálvini reformáció egyik
megszilárdítója, kiváló egyházi író és pedagógus, a Milotán született Nyilas István püspök – nyomdokában
haladva kell őrt és helyt állnunk helyeinken – biztatott a püspökhelyettes. Ecclesia
semper reformari debet! Azaz az egyház reformációját mindig tovább kell vinni.
De az „új reformáció” már nem csupán az egyházra terjesztendő ki, hanem
társadalmunk minden szegmensére – szögezte le végül.
Szószéki igehirdetésében Tőkés
László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület korábbi püspöke a 20. zsoltárt
idézve, a gyülekezettel együtt fohászkodva („Hallgasson meg téged az Úr a
szükség idején”) összegezte a keresztény Európára, a Magyarországra és az egész
magyarságra leselkedő veszélyeket, amelyeket egyedül állhatatos istenhitünkkel
és bizodalmunkkal háríthatunk el. A közös
hit és a református egység jegyében,
a mesterségesen meghúzott határok fölötti nemzetegyesítés
mai feladatai közepette mutatott rá arra a megszentelt örökségre, aminek
ápolására és továbbvitelére a kétezer év kötelez, illetve az ötszáz és a
négyszázötven éves évfordulók emlékeztetnek, figyelmeztetnek.
Az igehirdető beszélt a 16-17.
századi nemzetmentő harcokról és azok egyházi vonatkozásairól is, az előtte
szólóhoz hasonlóan méltatva a reformáció korszakalkotó jelentőségét. Napjaink
harc nélküli háborúit összegezve a lelki, hitbéli, szellemi hadállásaink
megerősítését szorgalmazta prédikációjában a püspök. „A hitnek nemes harcát
kell megvívnunk mindig és mindenütt – hitünk erejével felfegyverkezve
készüljünk a jövőre!” – mondotta Tőkés László, aki az alapigére visszautalva
jó, nemes és rátermett vezetőkért is
könyörgött a gyülekezettel egyetemben, hiszen „az Úr megsegíti felkentjét;
meghallgatja őt szent egeiből jobbjának segítő erejével”.
Az istentisztelet után került sor a Milotai Nyilas István (1571–1624)
előtti tisztelgésre, megkoszorúzva a templom előtt 1911 óta álló emlékművét. Az
előbb nagykállói, majd szatmári lelkész, esperes 1614-ben annak a Tiszántúli
Református Egyházkerületnek lett a püspöke, amely 1557-ben jött létre a
Debrecen-nagyváradvidéki és Szatmárvidéki Szuperintendentiák egyesülésével. (Tíz
évvel ezután a reformáció magyarországi, kálvini ága két hitvallást fogadott el
Debrecenben, a Heidelbergi kátét és a II. helvét hitvallást. Innen, az 1567-es
Debreceni Zsinattól számoljuk a magyar református egyház létét.) 1618-ban Milotai
Nyilas István lemondott a szuperintendensi tisztségről, hogy Bethlen Gábor
fejedelem főprédikátorként Gyulafehérvárott szolgálhasson, haláláig.
Ezen az emlékezetes vasárnapon a milotaiak
első alkalommal találkozhattak és beszélgethettek el az 1989-es temesvári
népfölkelés emblematikus alakjával. Tőkés László otthonában kereste fel
tisztelete jeléül a 85 esztendős Szabó
Jánosnét, mindenki Tanár Nénijét, generációk oktatóját-nevelőjét.
Kérjük felhasználóinkat, hogy a Külhoni Magyar Sajtószolgálat anyagait minden esetben KMS jelzéssel használják fel.
Az MTVA szó szerint, minden változtatás nélkül továbbítja a KMS-be beadott közleményeket, a szövegekért minden esetben a közleményben jelzett közlő a felelős.
(c) Copyright MTVA
Forrás: Külhoni Magyar Sajtószolgálat
Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap 2013 © Minden jog fenntartva.
|