Tőkés László EMNT-elnök sajtóirodája
Tisztelgés az 500 éves reformáció előtt Nagyváradon
MÁÉRT - 2017. december 8., péntek 14:57
A reformáció 500. évében könyvbemutatóval
egybekötött emléktábla-avatást tartottak a Partiumi Keresztény Egyetemen, december
7-én. A rendezvény első felében
reformációi emlékülésre került sor az egyetemi székházként szolgáló nagyváradi
református palota ezúttal szűkösnek bizonyult Bartók-termében.
Köszöntést Török Sándor egyházkerületi presbiteri főjegyző, az Erdélyi Magyar
Nemzeti Tanács Bihar megyei elnöke mondott. Megnyitóbeszédében Pálfi József teológiaprofesszor, a PKE
rektora a reformáció sokrétű hatását és „gazdagságát” méltatva kitért annak
régióbeli meggyökeresedésére, majd 1557-es nagyváradi „győzelmére”.
Hermán
M. János teológiaprofesszor, egyháztörténész Tőkés László EP-képviselőnek, a
Királyhágómelléki Református Egyházkerület korábbi püspökének erre az alkalomra
kiadott, Kálvin és a kálvinizmus
Erdélyben című kötetét mutatta
be, főként az 1980-as évek elején írott traktátus létrejöttének körülményeit, a
korabeli viszonyokat és a szerző bátorságát ecsetelve. Méltatta az először németül,
egy egyházi lapban, majd pedig egy magyarországi teológiai szemlében megjelent,
szűk körben ismert dolgozatot, amely áttörte az ateista-kommunista diktatúra
falait.
A kis kötet szerkesztője, Bereczki András nyugalmazott paptamási
lelkipásztor örömét fejezte ki, hogy Tőkés László egyháztörténeti írása végre
könyv formájában is megjelent azt követően, hogy egy részletét már közzétette az
általa éveken át szerkesztett Királyhágómelléki Református Kalendáriumban. Megosztotta
a hallgatósággal jelent értékelő, jövőt fürkésző gondolatait is, egyházi,
oktatási, ifjúsággondozási vonatkozásban.
Vitéz
Ferenc debreceni író, szerkesztő, egyetemi
oktató egyebek mellett így méltatta a szerzőt és művét: „A tömörség és lényegre
törő fogalmazás mellett szövege adatokban gazdag, informatív, egyszerre
élményszerű és szakszerű – s a számos adat ellenére egyéni hangnemben született
a dolgozat. Tehát a szó legnemesebb értelmében vett tudományos publicisztikának
tekinthető e kis könyv. Az írott retorikai remekmű az élőbeszéd erejével hat,
és a reformkori retorikai hagyományokat ugyanúgy követi, mint az értekező
röpirat-irodalom tradícióját. Az etikai alapokból táguló szellemi perspektíva
mellett a történelmi és művelődéstörténeti, az ideológiai és teológiai,
egyháztörténeti és filozófiai, illetve filozofikus társadalomtörténeti
kontextus adja meg azt a finom keretet, amelybe mondanivalóját, üzenetét
helyezi a szerző.”
Tőkés László elsősorban a szerzői
intenciókra rávilágítva mondotta, hogy traktátusa (újra)közlésével a félezer
éves reformációnak kívánt adózni, majd egyéb teológiai vonatkozású munkáiról,
írásairól, terveiről is szólt. Sajnos a politikai és közéleti szerepvállalásai
okán kénytelen-kelletlen háttérbe szorult a studírozás iránti igénye, noha ez mindvégig munkált benne az évek
során – vallotta be a püspök. Különösképpen a reformátoroknak a mindenkori
hatalomhoz való viszonyulása, egyén–közösség–főség viszonyrendszere áll a
tudományos érdeklődése homlokterében. Záró gondolatként a reformáció egyik nagy
jótéteményét domborította ki, mégpedig annak nemzetformáló, a nemzeti
öntudatosodást és megmaradást, valamint a magyar nyelv és kultúra fejlődését
elősegítő szerepét.
A könyvbemutatót követően a palota
belső udvarában, az ún. partiumi panteonban leleplezték a reformációi jubileumi
emléktáblát, Kurucz Imre berettyóújfalui
szobrászművész alkotását, amely a
Kálvin János születésének 500. és halálának 450. évfordulóján felavatott emlékjel
mellé került. Avatóbeszédében Vitéz Ferenc, a Debreceni Református Hittudományi
Egyetem oktatója a reformáció és az alkotóművészet gyümölcsöző kapcsolatáról is
szólt, majd a szobrász személye és munkássága jó ismerőjeként méltatta az új
emlékjelet, elmondva: ugyanezen a helyen, „ebben az egyszerre emberi és
szakrális udvarban” látható Kurucz Imrének műve Kazinczy Ferencről, van itt
Trianon-emléktáblája, Liszt-, Kodály- és Erkel-domborműve. A méltató az emléktábla
figurális része, azaz a wittenbergi vártemplom és Luther Márton ábrázolása
kapcsán elmondta: „Két jellemző megoldásra hívnám fel csak a figyelmet: a vártemplom
tornyára, illetve Luther tekintetére. Az első reformátor szeme egyszerre
kritikus, bölcs, és szinte a prófétai küldetéssel egybehangzó kételkedést
legyőző, törhetetlen hitet sugározza. A templom és a torony pedig a hit erős
bástyája, míg szimbolikus elem is: összeköti az eget a földdel. Lutherrel indult
el az a folyamat, mely során a templom földi trón helyett ismét az égi trónus
helye lehetett.”
A portrédomborműves emléktáblát Tőkés
László, a Pro Universitate Partium Alapítvány elnöke és Pálfi József rektor leplezték
le. A Partiumi Keresztény Egyetem kórusa mindkét helyszínen énekszóval
szolgált, mégpedig zeneszakos hallgatók vezényletével.
Kérjük felhasználóinkat, hogy a Külhoni Magyar Sajtószolgálat anyagait minden esetben KMS jelzéssel használják fel.
Az MTVA szó szerint, minden változtatás nélkül továbbítja a KMS-be beadott közleményeket, a szövegekért minden esetben a közleményben jelzett közlő a felelős.
(c) Copyright MTVA
Forrás: Külhoni Magyar Sajtószolgálat
Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap 2013 © Minden jog fenntartva.
|