Önvizsgálat Trianon emléknapján
MÁÉRT - 2018. június 8., péntek 13:25
Trianoni országcsonkítás és nemzeti összetartozás.
Éles ellentétben áll egymással a kettő. Az összetartozás öröme sem feledtetheti
velünk mélységes fájdalmunkat a magyarsággal szemben elkövetett égbekiáltó
igazságtalanság miatt. Első szavunk tehát a nemzeti gyásznapról szól, melyről nemzedékről-nemzedékre
megemlékezünk. Olyanképpen, ahogy Karinthy
Frigyes is emlékezetébe idézte fiának: „valami fáj, ami nincs… mint akinek
levágták a kezét és a lábát, sokáig érzi még sajogni az ujjakat, amik
nincsenek. Ha ezt hallod majd: Kolozsvár, és ezt: Erdély, és ezt: Kárpátok –
meg fogod tudni, mire gondoltam”.
Oltja viszont fájdalmunkat, hogy az évfordulón,
felülemelkedve a mohácsi mértékű történelmi tragédián, határon innen és túl
együtt van a nemzet. Helyes dolog ugyanis, hogy nem süppedünk a mérhetetlen
gyászba, hanem – úgymond – egy pozitív stratégiát követve, mesterségesen
szétszakított nemzetünk összetartozását
éljük meg és erősítjük, ezáltal gyógyítva és meghaladva Trianon traumáját.
Azonban összetartozásunk ünnepi érzéseitől áthaladva
nem szabad a ló másik oldalára átesnünk. Ezekben a napokban némelyek nemes
túlzással valóságos „sikertörténetként” emlegetik, hogy minket Trianon sem
tudott megtörni”, sőt „megerősödve kerültünk ki” a katasztrófából. Sajnos,
ennek éppen az ellenkezője igaz, ugyanis nap mint nap szembesülnünk kell azzal,
hogy mincsoda nagy pusztítást végzett és végez bennünk, ami közel száz éve
szakadt reánk.
Nézzünk szembe hát valós helyzetünkkel, és tartsunk önvizsgálatot, s itt most legfőképpen
arra gondolok, amit Beke György
annak idején „önkéntes Trianonként” nevezett meg. Vagyis arra, hogy amit
ellenségeink könyörtelen brutalitással követtek el velünk szemben, azt mi
magunk vétkes módon még csak tovább tetézzük az öngyilkossághoz fogható
öncsonkítással.
Für Lajostól
olvastam az ezredfordulón a következő adatokat. Kis Magyarországon több mint
egymillió gyermektelen, továbbá hasonló számú egygyermekes házaspár él.
Lélekszámuk együttvéve több mint ötmillió – vagyis az ország lakosságának több
mint a fele. És hogyha ehhez még a szintén egymilliónyi egyszülős családot is
hozzávesszük, akkor arra kell rádöbbennünk, hogy Magyarországnak nem csupán a
határai, hanem a társadalma, népességi szerkezet is csonka. Így állunk hát „csonka-Magyarországgal” – és akkor még
az elcsatolt területek kisebbségbe kényszerített magyarságának külső és belső
„csonkaságáról” nem is beszéltünk…
Ezen kell tehát változtatnunk, hogyha – amint az
előttem szóló mondotta – nemcsak emlékezni, hanem egy jobb jövőt merünk és
akarunk építeni.
Raffay
Ernővel együtt üdvözlöm a régi-új magyar kormány család- és honvédelmi
politikáját, amely az egyesült Európa önfeladó politikájával szemben
büszkeséggel tölthet el bennünket. Ezért viszont nem elég szavakkal lelkesedni,
hanem nekünk, külhoni magyaroknak is cselekednünk kell. Migránsok módjára nem
szabad idehagynunk szülőhazánkat. Röpke harminc év alatt Nagyvárad magyarsága 40%-ról mintegy 25%-ra apadt. És a mi
népesedési mutatóink is mélyponton állnak…
Életrevaló atyáink és eleink örökségét tovább kell
vinnünk, hogyha – az 5. parancsolat szavával szólva – azt akarjuk, hogy:
„hosszú ideig éljünk ezen a földön, melyet az Úr, a mi Istenünk adott
minékünk”. Így legyen!
Nagyvárad, 2018. június 5.
Tőkés
László
Kérjük felhasználóinkat, hogy a Külhoni Magyar Sajtószolgálat anyagait minden esetben KMS jelzéssel használják fel.
Az MTVA szó szerint, minden változtatás nélkül továbbítja a KMS-be beadott közleményeket, a szövegekért minden esetben a közleményben jelzett közlő a felelős.
(c) Copyright MTVA