Tőkés László EMNT-elnök sajtóirodája
Tőkés László szerint igazságtétel nélkül az egykor elkezdődött rendszerváltozás nem vihető sikerre
MÁÉRT - 2019. február 19., kedd 20:18
2019. február 19-én délelőtt konferenciát tartottak az
Európai Parlament brüsszeli székhelyén az Antall József nevét viselő
épületszárnyban, Tőkés László
erdélyi EP-képviselő irodája szervezésében. A minikonferencia arra kereste a
választ, hogy harminc évvel a kelet-európai diktatúrák bukása után valóban
véget ért-e a kommunista éra a kontinens ezen felében.
Bevezetőjében Szilágyi
Zsolt, képviselőnk kabinetfőnöke köszöntötte az illusztris meghívottakat, a
magyar, román és más nemzetiségű részvevőket, elmondva, hogy az 1989-es
temesvári népfölkelés 30. évében több olyan rendezvény lesz, amelyen a megidézik
a múltat, elemzik a jelent és modellezik a jövőbeli megoldásokat. Az Európai
Parlamentben kezdődő sorozat december 15-én ér véget majd egy nagyobb szabású
temesvári mementóval. Megjegyezte a kerek évforduló kapcsán: a temesvári volt az
elmúlt száz év azon pillanata, amikor a románok, magyarok és más nemzetiségűek együtt
harcoltak a szabadságért.
A mai esemény házigazdája, Tőkés László konferencianyitó
beszédében rámutatott, hogy a kelet- és közép-európai rendszerváltozás új
fejezetet nyitott öreg kontinensünk történetében, és lehetővé tette a vasfüggöny,
illetve a hidegháború által megosztott Európa újraegyesülését. Mégis, amikor
januárban Bukarestben Romániát ünnepelték a soros uniós elnökség
átvétele alkalmával, az ország és Európa nagyjainak fesztív beszédei kimerültek
a szokványos politikai nagyotmondásban és az alkalomhoz illő eurokonform
szövegek – ígéretek és elvárások – felmondásában. Szó sem esett arról, hogy az 1989-es temesvári népfölkelésből
kibontakozott forradalom miként
nyitotta meg Románia útját a szabad és demokratikus egyesült Európa felé. „Romániából
nézve, illetve az Európai Unióban körülnézve méltán lehet hiányérzetünk annak
láttán, hogy a rendszerváltó országok és az unió, valamint az utókor miként
becsüli meg korszakváltó közös múltját, ezzel együtt pedig önmagát” – fogalmazott
a püspök. Mint emlékeztetett, annak idején egy kis református temesvári
gyülekezet vívta élet-halál harcát az ateista-kommunista Ceau?escu-diktatúrával és hírhedt
titkosszolgálatával, a Securitatéval. Ráadásul saját klerikális diktatúrájával
is szembe kellett szállnia, olyanokkal, akik a nyugati hittestvérek által
adományként kapott bibliákat bezúzatták, hogy aztán vécépapírt gyártsanak
belőlük.
Tőkés László hangsúlyozta, hogy a mostani rendezvény nem
annyira az ünneplés, az évfordulói jubilálás, hanem sokkal inkább a számbavétel
vagy éppenséggel a számonkérés alkalma akart lenni. „A nemes kezdetekről és
reményekről nem szabad elfeledkeznünk, más szóval emlékeznünk kell arra, hogy
honnan indultunk, nyíltan szembenézve azzal, hogy három évtized elteltével hová
és mire jutottunk.” Véleménye szerint a kérdésekre adott válaszok nem megnyugtatók.
A kezdeti reményekben és tervekben ugyanis csalódni kellett, mivel a temesvári
népfelkelést kihasználva a Ion
Iliescu nevével fémjelzett ellenforradalmi csoport egy olyan hatalmi
diverziót és államcsínyt hajtott végre, mely végletes módon megakasztotta és
eltérítette a romániai rendszerváltozást. Több évtizedes halogatást és
obstrukciót követően végre meg kellene állapítani és ki kellene mondani az
1989-es diverziós és terrorisztikus eseményekkel kapcsolatos valóságot és
igazságot. „Meggyőződéssel valljuk, hogy igazság-
és jóvátétel nélkül országunk
jelenlegi válságos állapota nem orvosolható, és az egykor elkezdődött
rendszerváltozás sem vihető sikerre” – mondotta, kiemelve, hogy egy
pillanatra sem szabad megfeledkezni a múlt század totalitárius rendszereinek
ártatlan áldozatairól és gyászos tanulságairól, hogy az 1989-ben elkezdett haladva
valóban együtt lehessen tovább építeni az „erős, egységes és versenyképes
Európát”.
Gál Kinga
fideszes EP-képviselő beszédében kiemelte: az elmúlt évtizedek alatt semmi sem
változott Romániában, ahol ugyanolyan másodosztályú állampolgárokként néznek a
magyarokra, mint korábban. Az elszenvedett veszteségek „újabb pofont
jelentenek” a bizakodni merő erdélyi magyarság számára. Arra hívta fel a
figyelmet, hogy Temesvár nélkül nem valósult volna meg a határok légiesítése,
nem hallathatná hangját a kisebbségi magyarság az Európai Parlamentben, és nem
lenne annyi magyar állampolgár Erdély-szerte, sem magyarországi támogatás
számukra. „Éberségre, emlékezésre és az erdélyi magyar közösség jussának
megőrzésére tanít Temesvár, amely a ki nem apadó remény szimbólumává vált” –
tette hozzá az erdélyi származású politikus.
Tunne Kelam észt
néppárti EP-képviselő a maga részéről megdöbbenését fejezte ki, hogy a román
politikai rendőrség – amely a végsőkig védett egy gyilkos rezsimet – mindmáig nem
volt elítélve morálisan és politikailag. Nem kérték számon a véreskezű kommunistákon
az eltérített forradalmat. De más országokban is működik még a kettős mérce,
noha az Európai Parlament határozatai elvi szinten egyenlőként kezelik a
kommunizmust és a nácizmust.
Cătălin Regea –
annak a Temesvár Társaságnak az alelnöke, amely civil szervezetként 1990
tavasza óta azért küzd, hogy a temesvári forradalom szellemisége, lángja
továbbra is érvényesüljön a romániai közgondolkodásban, politikában –
felszólalásában a harminc évvel ezelőtt történtek kronológiája mellett
érzékletes tablóját adta mind a mai, mind a közelmúltbeli romániai valóságnak.
A forradalmi lyukas román zászlót felmutatva idézte fel az egykori eseményeket,
megfogalmazva a mai polgári demokratikus társadalom elvárásait, mert – mint
mondta – a forradalom elindítóinak és mártírjainak követelései mindmáig csak
részben teljesültek. Románia nem tudott megszabadulni az átkos rezsim
örökségétől, pedig megvolt rá az esélye. De ma még azt sem tudjuk, noha tudni
akarjuk, hogy kik adták ki a lőparancsot 1989-ben…
A továbbiakban az 1989-es Temesvári Emlékbizottság egyes
tagjai szóltak hozzá a konferencia témájához. Tőkés István az emlékezés fontossága kapcsán fogalmazta meg a célt:
az igazság rögzítését, egy teljes kép kirajzolását – a majdani
történelemhamisítást is megelőzendő. A román–magyar összefogásra azért van
szükség, mert nem egymás ellen kell harcolni, hanem egymásért. Tolnay István is elégedetlenségét
fejezte ki, hogy harminc év után sincs sok minden tisztázva, ráadásul
Romániában a nemzeti kisebbségek jogai is nap mint nap csorbulnak. Szerinte ma
már újabb generációt kell bevonni a feltárásba, igazság- és jóvátételbe. Balaton Zoltán is szorgalmazta a
történelmi tények valós felmutatását, illetve a „rendcsinálás és rendbetétel”
minden irányát és formáját. Borbély
Zsolt Attila hozzászólásában abból indult ki, hogy „mi nem ilyen lovat
akartunk”, majd a magyar és európai baloldal felelősségére és bűnrészességére
mutatott rá a negatív folyamatok átmentése és prolongálása terén. Szilágyi Zsolt
konzekvenciája ez volt: Közép-Európa népei nem egymás ellenében, csakis egymást
segítve lehetnek sikeresek, „Temesvár 1989” is ezt igazolja. Dsida Jenőnek a
temesvári magyar főiskolások 1988-as (hamar betiltott) versműsorában elhangzott
verséből idézett: „Krisztusnak és Pilátusnak, / farizeusoknak és vámosoknak, /
zsidóknak és rómaiaknak / egyformán szolgálni / nem lehet.”
Tőkés László rövid zárszavában megfogalmazta a konferencia
jelen idejű üzenetét: mindent meg kell tennünk, hogy ne lopják el teljesen a
forradalmat az erre törekvők.
Kérjük felhasználóinkat, hogy a Külhoni Magyar Sajtószolgálat anyagait minden esetben KMS jelzéssel használják fel.
Az MTVA szó szerint, minden változtatás nélkül továbbítja a KMS-be beadott közleményeket, a szövegekért minden esetben a közleményben jelzett közlő a felelős.
(c) Copyright MTVA
Forrás: Külhoni Magyar Sajtószolgálat
Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap 2013 © Minden jog fenntartva.
|