Tőkés László EMNT-elnök sajtóirodája
Zarándoklattal emlékeztek Bocskai Istvánra a hajdúk mai utódai
MÁÉRT - 2019. február 24., vasárnap 19:41
Tizenharmadik alkalommal szervezték meg a magyarországi
hajdútelepülések elöljárói e hét végén a Bocskai-zarándoklatot, amely a hajdú
múlt ápolása és őrzése mellett a határok fölötti magyar nemzeti egységet is
hivatott szolgálni és demonstrálni. A Hajdúnánás– Hajdúböszörmény–Debrecen–Derecske–Kolozsvár–Gyulafehérvár–Nagyenyed–Nagyvárad–Debrecen–Hajdúnánás
útvonalat követő delegáció a Bocskai
István (1557–1606) életéhez és uralkodásához kapcsolódó egyes helyszíneket,
emlékhelyeket keresett fel február 22-én és 23-án.
Várad volt kapitánya, Bihar vármegye főispánja, a Partium
ura, Erdély fejedelme, a részben felszabadított Magyarország választott és
megkoronázott uralkodója, a magyar rendi jogok és a vallásszabadság biztosítója,
a hajdúk megszabadítója és letelepítője, valamint a székelyek kiváltságainak
helyreállítója 1605. február 21-én lett Erdély fejedelme, a nyárádszeredai
országgyűlés döntése alapján. Ugyanebben a hónapban látott neki Bocskai a reguláris
hajdúkatonaság megszervezéséhez. Rá két évre, 1607. február 22-én már örök
nyugvóhelyre talált Erdély akkori fővárosában. Ezért is időzítette annak idején
a zarándoklatot a kezdeményező és szervező Szólláth
Tibor hajdúnánási polgármester a tél utolsó hónapjának valamelyik
hétvégéjére. Az idei is rendben lezajlott, Kolozsváron a fejedelem
szülőházánál, Gyulafehérváron a székesegyházban lévő sírnál, Nagyenyeden az 1849-es
magyarellenes pogrom emlékhelyénél hajtottak fejet és emlékeztek a hajdúk mai
utódai, szombat délben érkezve Nagyváradra. A Partiumi Keresztény Egyetemen, a
volt református egyházkerületi székházban Tőkés
László és id. Pintér István, Pro
Universitate Partium Alapítvány elnöke és ügyvezetője köszöntötték a
zarándokokat.
Európai parlamenti képviselőnk méltatta a hagyományossá
vált Bocskai-zarándoklatot, ismertetve egyben azokat az emlékezetpolitikai rendezvényeket,
amelyek a közelmúltban Nagyváradon is lezajlottak a jelesebb magyar történelmi
évfordulók kapcsán. Bocskai István rövid, de korszakos jelentőségű
uralkodásából azon eredményeket emelte ki, amelyek a „szabad hazában szabad
vallás” jegyében egyfajta folytonosságot teremtettek a reformáció és a tordai
vallásbéke korától a Rákóczi-szabadságharcon át 1848-ig, majd pedig a
kiegyezésig. A három részre szakadt Magyarhonban „két malom közt” őrlődő
fejedelem mintegy „második Mózesként” vált Erdély és a nemzet megmentőjévé, aki
egyszersmind a hit védelmezőjeként („fidei defensor”) hagyott kitörölhetetlen
nyomot történelmünkben – jelentette ki Tőkés László. „Hangsúlyoznunk kell nemes
küzdelmében a hit és a haza ügyének teljes azonosságát, a vallás és a nemzet szabadságáért
folytatott küzdelem erkölcsi és politikai legitimitását, jogosultságát!” –
mondott a püspök. Bocskai béke- és rendteremtő, konszolidációs politikájának
egyik üdvös következménye volt, hogy a tordai vallásbéke hatályát nem csupán
Erdélyben erősítette meg, hanem annak érvényét a királyi Magyarországra is
kiterjesztette. Küzdelmeinek hitbélileg és teológiailag alátámasztott, bibliai
alapon álló, igazságos, erkölcsös és istenes voltát emelte ki, hiszen a
fejedelem a kálvini „ellenállási jogból” kiindulva lépett fel a túlerő ellen, a
magyar államiság megmaradását és
folytonosságát biztosítva egy adott történelmi pillanatban.
Beszédében Tőkés László az időszerűség jegyében emelte ki –
úgy is, mint az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke –, hogy Bocskai politikai
örökségét folytatva, végrendelkezését szem előtt tartva az lenne „szükséges és
hasznos” Erdély számára, hogy mivel a „korona
ott fenn, nálunknál erősebb nemzetségnél”, Bukarestben van – mutatis mutandis
–, legalább önrendelkezési jogához ragaszkodjon. „Másodsorban egy olyan
történelmi szerepcserére van szükség, melynek megfelelően Erdélynek a királyi
Magyarországhoz fűződő egykori viszonyában az előbbi szerepét az utóbbi vegye
át” – vélte, majd ebben a tekintetben hálát adott a mai kis Magyarországnak,
hogy a határok fölötti nemzetegyesítés
politikája értelmében alkotmányos felelősséget vállalt az erdélyi és partiumi
magyarokért, az idegenbe szakadt nemzetrészekért, síkra száll szabadságukért és
boldogulásukért.
A továbbiakban Tasi
Sándor, a Hajdú-Bihar megyei közgyűlés alelnöke osztotta meg néhány
mondatban a zarándokúton szerzett élményeit, az „élő Bocskait” is méltatva
egyben, hiszen nem hal meg az, akit nem felejtenek el.
Elhangzott Tompa Mihály A
gólyához című költeménye, ami után az emlékezők levonultak az egyetem belső
udvarába, az ún. partium panteonban, ahol Somogyi
László hajdúböszörményi református lelkipásztor mondott rövid igei
áhítatot. A zarándokok és a helybéliek – köztük az EMNT, a PKE és az Erdélyi
Magyar Néppárt tisztségviselői – elhelyezték a tisztelet koszorúit Bocskai István
emléktáblájánál, ami éppen egy
évtizede áll itt. Az idei zarándoklat nagyváradi momentuma a Himnusz
eléneklésével zárult.
Kérjük felhasználóinkat, hogy a Külhoni Magyar Sajtószolgálat anyagait minden esetben KMS jelzéssel használják fel.
Az MTVA szó szerint, minden változtatás nélkül továbbítja a KMS-be beadott közleményeket, a szövegekért minden esetben a közleményben jelzett közlő a felelős.
(c) Copyright MTVA
Forrás: Külhoni Magyar Sajtószolgálat
Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap 2013 © Minden jog fenntartva.
|