BÚCSÚ SZABÓ JÓZSEF ÓDZSÁTÓL
MÁÉRT - 2019. április 3., szerda 10:33
Szabó József,
népszerű nevén Ódzsa, a neves erdélyi színházi rendező, dramaturg, író 2019.
február 15-én hunyt el 90 évesen az írországi Sligóban, március 29-én
Budapesten, a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra. A temetési
szertartást Tőkés László, a
Királyhágómelléki Református Egyházkerület előző püspöke végezte.
Szabó József a Bihar megyei Székelyhídon született, Nagyváradon
érettségizett, Kolozsváron, majd Moszkvában tanult színházi rendezést, pályáját
Nagybányán kezdte, 1957-ben a kolozsvári Állami Magyar Színházhoz szerződött,
ahol 1970-ig számos darabot rendezett. Meghívott rendezőként szinte valamennyi
erdélyi színháznál dolgozott, de leghangzatosabb sikereinek helyszínéről, a
nagyváradi társulattól települt át Magyarországra 1983-ban, ahol vidéki
színházaknál dolgozott nyugdíjazásáig. Arany és Petőfi levelezéséből
összeállított dokumentumdrámáját Mécsfény címmel 1984–87 között Magyarországon
és Németországban több száz előadásban játszották, a kurszki Puskin színházban
Csurka István egyik szatíráját rendezte meg. A rendszerváltozás után szerte a
Kárpát-medencében hívták dolgozni, majd éveket töltött Skóciában
rendezőtanárként, 2007-től főként Írországban élt, ahol a felesége, Pallai Ágnes drámapedagógus oktatott.
Tőkés László temetési igehirdetése alapjául a
talentumokról szóló példázatot választotta (Mt 25,21.29). A keresztény élet
értelmére és céljára nézve Szikszay György híres imádságos könyvét idézte: „Két
kiváltképpen való nemes céljai vannak a mi életünknek: egyik, hogy az Isten
dicsőíttessék mi általunk; a másik, hogy a mi embertársainknak használjunk.”
Ebből kiindulva mutatott rá, hogy a nemzete hűséges szolgálatára elkötelezett,
jeles színházi rendező nagy haszonnal sáfárkodott tehetségével, valamint
hitbeli és nemzeti értékeinkkel, a magyar és egyetemes drámairodalom és
színházművészet kincseivel.
„Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű,
sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe” – hangzott ravatalánál, a
számadáskor Isten vigasztaló igéje. Töretlen, rendkívüli megvalósításokkal
teljes életpályáján valóban „sokra bízta” őt az Isten. Barátságukra és egykori
együttműködésükre visszatekintve az igehirdető meghatódással idézte fel Kovách
Aladár Téli zsoltárának a színrevitelét. Az Apáczai Csere Jánosról szóló
veretes színdarabot 1990-béli bemutatásakor a Nagyváradra visszatérő Szabó
József Ódzsa „főhajtással” Temesvár volt lelkipásztorának, a Királyhágó-mellék
újan megválasztott püspökének ajánlotta.
A nagy részvét mellett lezajlott gyászszertartáson Pataki András soproni színigazgató, a Magyar
Teátrumi Társaság alelnöke egy Reményik-vers elmondásával, Hajdú Géza, a nagyváradi Szigligeti Színház tagja pedig bensőséges
nekrológgal búcsúzott a magyar és az erdélyi színházi mozgalom kiválóságától.
Kérjük felhasználóinkat, hogy a Külhoni Magyar Sajtószolgálat anyagait minden esetben KMS jelzéssel használják fel.
Az MTVA szó szerint, minden változtatás nélkül továbbítja a KMS-be beadott közleményeket, a szövegekért minden esetben a közleményben jelzett közlő a felelős.
(c) Copyright MTVA