A köröstárkányi és kisnyégerfalvi magyarirtás centenáriumán
MÁÉRT - 2019. április 20., szombat 08:58
2019. április
19-én volt száz éve annak, hogy a Fekete-Körös völgyi Köröstárkányban és
Kisnyégerfalván a román katonai és félkatonai alakulatok, valamint a hozzájuk
csapódó környékbeli fegyveres románok száznál is több helybéli magyart gyilkoltak
meg azok közül, akik a vészjósló előjelek dacára nem rejtőztek el a bevonuló
hordák elől. Erre a húsvét szombatján történt tragédiára emlékezve tartott
Nagyváradon könyvbemutatóval egybekötött múltidézést a Magyar Polgári Egyesület
és az Erdélyi
Magyar Nemzeti Tanács.
A Lorántffy Zsuzsanna Református Egyházi Központ múzeumtermében Nagy József Barna köszöntötte az
egybegyűlteket, felkérve a házigazda váradolaszi lelkipásztort, Dénes István Lukácsot egy nagypénteki
igei bevezető megtartására. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület bihari
egyházmegyéjének esperese Jézus Krisztus mártíriuma és a száz évvel ezelőtt
történtek közötti párhuzam mentén domborította ki az evangéliumi alapvetést:
nagypéntek nélkül nincs feltámadás.
Az imádságos elcsendesedést követően Tőkés László európai parlamenti képviselő, az EMNT elnöke tartott
helyzetértékelő emlékbeszédet, külön kiemelve: 1989 szabadító karácsonyának
kellett elkövetkeznie ahhoz, hogy egyáltalán beszélni lehessen arról, mi
történt száz évvel ezelőtt Köröstárkányban
és Kisnyégerfalván, majd a második
világháború végnapjaiban Gyantán és Magyarremetén, egyáltalán arról, milyen
válogatott atrocitások, szenvedések érték a nagyhatalmi játszmák következtében
Romániához került erdélyi és partiumi magyarságot az elmúlt száz évben. Mert a
Fekete-Körös völgyi nemzettársaink véráldozata korántsem volt egyedi,
fel-feltárulnak napjainkban is elrejtett és rejtőzködő részletek, amelyek az
impériumváltások tragikus következményeit demonstrálják. Történészi kutatások
igazolják a kollektív emlékezetet: a román fennhatóságnak és dominanciának kizárólag
negatív következményei voltak a Kárpát-medence magyarságra nézve. A püspök
rámutatott: ennek tudatában csak elítélni lehet azt a többnapos harsány
ünneplést, ami épp most rendez az évek során többségbe került váradi románság
annak kapcsán, hogy egy évszázada következett be a város katonai megszállása.
Ünneplésüket egyszerre kíséri történelemhamisítás és hatalmi arrogancia, s
valójában minden törekvésük és megnyilvánulásuk. a hagymakupolás honfoglalás
folyamatába illeszkedik. A centenáriumi román narratíva nem csupán kimondottan
magyarellenes, hanem olyan „nemzeti érdemekkel” operál, amelyek mindig is a
nagyhatalmi osztozkodásnak és a nemzetközi konjunktúrának voltak eredői. Ezért
sem kellene a mindenkori román hatalomnak a történelmet jogalapnak tekintenie a
magyarság elnyomására. „Békés emlékezésünk nem Románia területi egységének, a
geopolitikailag kialakult statu quónak a megkérdőjelezésére irányul, hanem a
történelmi igazság kimondására és a százados történelemhamisítás leleplezésére
– végső soron pedig a megbékélésre” – mondotta Tőkés László, hozzátéve: „Románia
egyenrangú polgáraiként és államalkotó közösségként azért harcolunk, hogy száz
év után végre legyen vége a nagypénteki/trianoni történelmi kálváriának, s
amint Iuliu Maniu itt, Nagyváradon
is megígérte: »Legyenek önök meggyőződve, hogy Nagy-Románia a legtisztább
demokrácia alapján áll, és az egyéni szabadságjogok tiszteletben tartása van
felírva lobogójára.«” A megbékélésnek nincs alternatívája, de ehhez kell a
Gyulafehérváron határozatba foglaltak és a nemzetközi kötelezettségvállalások
betartása is a román fél részéről – jelentette ki az Erdélyi Magyar Nemzeti
Tanács elnöke. Beszédét így zárta: „Krisztus igazsága a mi üdvösségünk, melyet
vérrel pecsételt meg. Ártatlan vértanúink áldozata és értünk kiontott vére
hasonlóképpen legyen a mi igazságunk és szabadságunk kivívásának záloga!”
A továbbiakban A Székely
Hadosztály története című kötetről ejtett szót annak két szerzője, Gottfried Barna és Nagy Szabolcs történész, a Magyar Nemzeti Levéltár nyíregyházi és
veszprémi munkatársa. Szakmai szempontok alapján mutatták be azokat a
politikai-katonai előzményeket és viszonyokat, amelyek az 1918–1919-es román
bevonulást lehetővé tették és az azt kísérő sajnálatos eseményeket előidézték.
A centenáriumi megemlékezés és tisztelgés a Szózat eléneklésével
ért véget.
Kérjük felhasználóinkat, hogy a Külhoni Magyar Sajtószolgálat anyagait minden esetben KMS jelzéssel használják fel.
Az MTVA szó szerint, minden változtatás nélkül továbbítja a KMS-be beadott közleményeket, a szövegekért minden esetben a közleményben jelzett közlő a felelős.
(c) Copyright MTVA