Tőkés László EMNT-elnök sajtóirodája
Temesvár 30 – a kerek évforduló a román–magyar kapcsolatok tükrében
MÁÉRT - 2019. november 30., szombat 21:46
A Temesvári Műszaki Egyetem Központi Könyvtárának
amfiteátrumában szervezte meg november 29-én az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács a
hetedik román–magyar konferenciáját. A tanácskozás részvevői a rendszerváltás
30. évfordulója alkalmából tekintették át, hogy a romániai forradalmat követő
időszakban miként alakultak a román–magyar kapcsolatok, s milyen lehetőségei
vannak a párbeszéd és együttműködés felélénkítésének, valamint kísérletet tettek
a különböző kulturális találkozási pontok feltérképezésére is.
Nyitóbeszédében Tőkés László, az EMNT elnöke
rámutatott: a nacionálkommunista visszarendeződés viszonyai közepette a –
többségi – román politikai osztály nem tanúsított fogadókészséget a román–magyar
párbeszéd iránt, s a hozzá idomuló RMDSZ-vezérkar a későbbiekben párbeszéd
helyett szintén beérte a „pártbeszéddel”. „Ezen előzményeket szem előtt tartva,
elégtétellel tölt el, hogy 2013-mal kezdődően az EMNT a román–magyar
konferenciák hagyományát meghonosította. Hogyha nem is dicsekedhetünk nagy
horderejű eredményekkel, a párbeszéd jelképes erejű eszméjének és politikai
programjának az éltetését rendkívüli fontosságúnak tartjuk. Román
partnereinknek ezennel külön is megköszönöm, hogy ebben bennük társakra
találtunk. A hely – Temesvár – és az idő kötelez bennünket. Nevezetesen arra,
hogy az eltelt három évtized tükrében tekintsünk vissza a román–magyar
kapcsolatok alakulására.” Az EMNT elnöke hozzátette: 1989 „szabadító
karácsonyán” egymással vállvetve szállt szembe az istentelen és embertelen
diktatúrával román és magyar, utóbb azonban a demokratikus látszat alatt
újraszerveződő titkosszolgálat nyilvánvaló módon megbontotta a testvéri
szövetséget, a Ion Ilisecu nevéhez kapcsolódó ellenforradalmi diverzió által
megszervezett marosvásárhelyi fekete március pedig az úgynevezett magyar kártya
bevetésével újból szembefordította egymással a románokat és a magyarokat. „A
fennálló romániai viszonyok között aligha van esély bármiféle mértékadó
román–magyar párbeszédre. A Ceauşescu homogenizációs politikáját megalapozó,
dogmatikus és nacionalista, hivatalos történelmi emlékezetpolitika terén az
eltelt harminc esztendőben szinte semmi nem történt. Rendkívül káros, hogy a
befagyott történelmi konfliktushelyzeten túlmenően román részről
aktuálpolitikai téren sem mutatkozik semmi hajlandóság a párbeszédre. Erre
nézve igencsak jellemző, hogy a román politikai pártoknak az égvilágon semmi
üzenetük és mondanivalójuk nincsen a másfélmilliónyi erdélyi magyar közösség számára.
Ezt tapasztalhattuk legutóbb is, az államelnök-választáson. A többségi pártok
jobbára nem létezőnek tekintik, és szőnyeg alá seprik a – kisebbségi – magyar
ügyet” – hangsúlyozta a püspök. Megállapíthatjuk, hogy miként sok más
tekintetben, a demokratikus rendszerváltozás kisebbségpolitikai téren sem ment
végbe három évtized alatt. A forradalmat eltérítő államcsíny a magyar közösség
számára is nacionálkommunista restaurációt eredményezett. Durván megakasztotta,
majd letörte a csodaszámba menő nemzeti egymásra találás és a román–magyar
megbékélés alighogy elkezdődött folyamatát. Nekünk, a párbeszéd elkötelezett
híveinek, többszörösen hátrányos helyzetünk és a kedvezőtlen politikai
közállapotok ellenére, a román–magyar kapcsolatok viszonylatában is töretlenül
követnünk kell a Temesvári Kiáltvány irányvonalát, és annak 4. pontja
értelmében, valamint Temesvár – eredeti – szellemében folytatnunk kell békés
forradalmunkat” – mondta az EMNT elnöke.
Vekov Károly Szoboszlay Aladár román–magyar
konföderációs tervéről tartott előadást. Hangsúlyozta: történészként – sokakkal
együtt – ő maga is tagadja az ezeréves román–magyar ellenségeskedés hamis
állítását, s ehhez hasonlóan tagadta Temesvár méltatlanul elfeledett szülöttje,
az 1958-ban a „román állam megdöntésére irányuló szervezkedés” miatt kivégzett
római katolikus lelkész is. „Szoboszlay mindig az igazat és az igazságosságot
kutatta, ezért is került szembe a diktatúrával. Hamar felismerte: a
román–magyar kapcsolatok meghatározó tényezője az Erdély-kérdés, s ez az,
amelyről egyik fél sem beszél szívesen a másikkal. Az Erdély birtoklásáért
folytatott konfrontálódásban két érv ütközött – és ütközik mind a mai napig –
egymással. Magyar részről az Erdélyhez való történelmi jogot hangoztatják, míg
román részről a demográfiai arányok számítanak döntőnek. Napjainkban azonban az
Erdély-kérdés nem területi, hanem a kisebbségi jogok vonatkozásában bír
meghatározó jelentőséggel” – mondta Vekov, aki ezt követően a román–magyar
kapcsolatok rövid és lényegre törő történelmi áttekintésébe nyújtott
bepillantást.
Ramona Balutzescu publicista, író hangsúlyozta: a
román–magyar kapcsolatokban kölcsönös odafigyelésre van szükség, s véleménye
szerint az egyházi élet számos olyan fórumot kínál románoknak és magyaroknak
egyaránt, ahol a kultúrák találkozhatnak, s az ökuménia jegyében ismerhetik meg
egymás értékeit. A vallási szokások és kegyhelyek megismerésével a nemzeti
közösségek kultúrája is megismerhető – hangsúlyozta Bălu?escu, majd hozzátette:
a sajtóban dolgozó kollégáival közösen olyan ötletbörzék létrehozását tervezik,
melyek során bizonyos, a nemzeti- és felekezeti kisebbségeket érintő témáknak
biztosíthatnak nagyobb láthatóságot a román nyelvű sajtóban.
Eckstein-Kovács Péter jogász hozzászólásában hangsúlyozta:
kiemelt jelentőséggel bírnak a román–magyar államközi kapcsolatok, s e
tekintetben még bőven van tennivalója mindkét félnek, hiszen közös érdek, hogy Románia
és Magyarország együttműködjön, s a lehető legjobb viszonyban legyen egymással.
Az előadó elmondta: bár Románia alkotmánya előírja a kisebbségi törvény
elfogadását, az mind a mai napig nem történt meg, s a nyelvhasználat területén
– például az igazságszolgáltatásban – szintén komoly hiányosságok
tapasztalhatók. Eckstein-Kovács elmondta: szükséges lenne a közös román–magyar
kormányülések gyakorlatát újra feleleveníteni, s a cserediák-programok is jó
lehetőséget biztosíthatnának a nyelvtanulásra és egymás kultúrájának
megismerésére.
Brindusa Armanca egyetemi tanár, újságíró arra hívta
fel a figyelmet, hogy a románságnak és a magyarságnak közös történelme (is)
van, így kiemelten fontos azok ismerete, valamint tiszteletben tartása, majd
személyes példákon keresztül idézte fel a román–magyar kapcsolatok nehézségeit.
Rámutatott: a közbeszédet mind a mai napig igyekeznek befolyásolni olyan erők,
melyek mögött – direkt vagy indirekt módon – a Securitate jelenbe átmenekített
emberei állnak.
Florian Mihalcea újságíró, a Temesvár Társaság elnöke
a harminc évvel ezelőtti temesvári eseményekre emlékezve felidézett egy
paradoxont: december 16-án a Tőkés László mellett kiálló románok a jelenlegi
román himnuszt énekelték, melynek ugyanakkor magyarellenes passzusai is vannak.
Az újságíró rámutatott: a marosvásárhelyi fekete márciusról a román sajtó nem
tájékoztatott objektíven, aki pedig mégis erre törekedett – mint például ő is
–, azt komoly támadások érték. Mihalcea hangsúlyozta: a román–magyar
kapcsolatokról zajló párbeszédet mentesíteni kell a tabuktól, s ehhez
elengedhetetlennek tartja az olyan konferenciákat és pódiumbeszélgetéseket,
mint amilyenek az EMNT szervezésében évről évre megvalósulnak.
Angela Tocila publicista rámutatott: a forradalom után
Románia élére nem olyan vezetők kerültek, akik hozzáértéssel és konkrét,
szakmailag megalapozott tervekkel vezették volna az országot, ennek betudhatóan
pedig a kivándorlás is soha nem látott méreteket öltött. Mára már oda
jutottunk, hogy a fiatalabb generációk körében egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek
a kommunizmus eszméi.
Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt ügyvezető
elnöke szerint az erdélyi magyar közösség helyzete nagyban függ a román–magyar
kapcsolatok alakulásától, ha pedig a rendszerváltás előtti helyzetünkhöz
hasonlítjuk jelenünket, úgy nincs okunk panaszra, de ahhoz képest, amit a
’89-es újjászületés pillanatában remélt a közösség, a „pohár inkább üresnek
mutatkozik” – állapította meg a politikus. Rámutatott: az autonómia lehet az
egyetlen megoldás, mely az erdélyi magyarságot közösségként integrálhatja a
román társadalomba.
Antal Tibor, a Magyar-román találkozások elnevezésű
Facebook-oldal működtetője bemutatta internetes kezdeményezését, melynek célja,
hogy felmutassa azokat a metszéspontokat, melyeken a román és a magyar kultúra,
valamint történelem találkozik. Daniel Vighi egyetemi tanár, író, publicista
hangsúlyozta: nemcsak jövőnk, de a történelmi múltunk is közös, így románoknak
és magyaroknak azért kell dolgozniuk, hogy megmentsék ezt a közös örökséget. Az
előadó kiemelte: a helyi, regionális identitások erősítése és védelme
hozzájárul a kulturális érékek védelméhez. Călin Rus, a Temesvári
Interkulturális Intézet igazgatója bemutatta az általa vezetett intézmény
munkáját, s rámutatott: szükség van az interkulturális kapcsolatok előnyeivel
megismertetni a legfiatalabb nemzedékeket is, hogy ezen ismeretek birtokában ne
essenek a nacionalista diskurzusok csapdájába – közölte az Erdélyi Magyar
Nemzeti Tanács sajtóirodája.
Kérjük felhasználóinkat, hogy a Külhoni Magyar Sajtószolgálat anyagait minden esetben KMS jelzéssel használják fel.
Az MTVA szó szerint, minden változtatás nélkül továbbítja a KMS-be beadott közleményeket, a szövegekért minden esetben a közleményben jelzett közlő a felelős.
(c) Copyright MTVA
Forrás: Külhoni Magyar Sajtószolgálat
Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap 2013 © Minden jog fenntartva.
|