Tőkés László EMNT-elnök sajtóirodája
Nemzetközi konferencia keretében folytatódott a Temesvár 30 emlékhét, amely újabb dimenzióba helyezte a 89-es eseményeket
MÁÉRT - 2019. december 14., szombat 14:47
December 16-án mindez
felerősödött, majd az utcára vonultunk az egyetemista társakkal” – mondta a Nicolae
Robu, hozzátéve, hogy „előbb vagy utóbb a dolgok mindig visszarendeződnek a
saját medrükbe, de ehhez szolidaritásra és összetartásra van szükség. Temesvár
sokszínűségét az adja, hogy több nemzet lakosai élnek egymás mellett békében.
89-ben sem kérdezte senki, hogy kinek mi a hitvallása, ki milyen nyelven
beszél, mert a cél közös volt, hogy az elnyomó rendszerrel szemben
visszanyerjük a szabadságunkat” – fejtette ki az elöljáró.
Tőkés László első renden a társszervezőket köszöntötte: az Európai
Lelkiismeret és Emlékezet Platformját, a Bálványos Intézetet, valamint az 1989-es
Temesvári Emlékbizottságot, melynek 15 tagja van: olyan személyek, akik 89-ben
kivették részüket az egyházi ellenállásból. Ennek szerves része volt a presbitérium
és a temesvári gyülekezet is.
Az emlékezetpolitika kapcsán kiemelte: nemcsak a Csehország határain át
menekülők sorsának és igazságának ügye fontos, amit dicséretes módon kutatnak
és tárnak fel, hanem a román–magyar határon átszökni próbálóké is: „Ezrével
szenvedtek halált a menekültek Románia határain 1989 előtt, sokakat megkínoztak
és elítéltek. Ez pont olyan drámai jelenség volt, mint a berlini falon való
menekülés” – mondta Tőkés László, sokadjára hangsúlyozva, hogy szükség van egy
az 1945-46-os nürnbergi bírósághoz hasonló, a kommunista bűnöket vizsgáló ítélőszék
felállítására.
„Elég jogi eszköz áll
rendelkezésünkre, különösen a nemzetközi jog és az emberiség ellen elkövetett
bűnök számonkérése keretében. Ez a konferencia egy hosszú feltáró és rögzítő
folyamat állomása. Beszélnünk kell minden egyes személy bátorságáról, aki ellent
mert állni, és az akkori temesvári lakosok bátorsága vitathatatlan. Emlékezni
kell az áldozatokra, és köszönettel tartozunk Tőkés Lászlónak, híveinek,
Temesvár polgárainak.
A polgármester által pozitívumként említett multikulturalizmus
kapcsán elmondta, az elmúlt 30 évben megváltozott Temesvár is. 1989 előtt románul,
magyarul, németül, szerbül, bolgárul, szlovákul, ukránul, cigányul stb. beszéltek
az utcán, és a temesváriak könnyen váltottak az egyes nyelvek közt. Jelenleg a
Bánság fővárosának lakossága 85%-ban román, de ennek a városnak is, mint
bármelyik másiknak, van egy olyan demográfiai határa, ami fölött már nem tudja kulturálisan
integrálni a máshonnan érkezőket, ezért a kulturális, konfesszionális miliő
megváltozott, egyszínűsödött.
Az Ellenállás a kommunizmusban című panelbeszélgetésben M. Kiss Sándor történész, a
magyarországi Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum
főigazgató-helyettese elmondta: az 1920-as évek elején fókuszba került
személyeket egészen a 70-es évekig megfigyelték. „Ha a mi generációnk nem éled,
nincs 1985-ben Monor, nincs 87-ben Lakitelek, és nem rendszerváltás következik
be, hanem maximum módszerváltás” – magyarázta az előadó. Greta Paskočiumaite történész, a litvániai Népirtás és Ellenállás
Kutatási Központja munkatársa rámutatott: a balti országok számára akkor kezdődött
a második világháború, amikor a vörös hadsereg megszállta a régiót. A litván szabadságharcosok
1944 óta küzdöttek az ország függetlenségéért, a fegyveres ellenállás csak 1953-ban
ért véget, amikor a partizánmozgalom vezetőit letartóztatták. „Tízezrek,
százezrek sínylették meg a szovjet megszállást, a megtorlás nagy károkat
okozott a litván társadalomban. Fontos megosztani az erre vonatkozó
tapasztalatokat, hogy jobban megértsük a múltunkat” – mondta a vilniusi kutató.
Filip Musial, a Nemzeti Emlékezet Intézete
(Instytut Pamięci Narodowej) krakkói irodájának igazgatója a lengyel antifasiszta
és antikommunista ellenállásról, földalatti mozgalmakról beszélt, kidomborítva,
hogy országában a lakosság masszívan visszautasította mindenik totalitárius
rendszert.
A kommunista rendszer
válsága című panelben – amit Anna
Piekarska, a Lengyel Nemzeti Múzeum igazgatóhelyettese moderált – Brîndu?a
Armanca
író, szerkesztő, a Temesvár Társaság tagja elmondta: kizárólag az újságírók
érdeklődtek az iránt, hogy mi történt azokkal a személyekkel és családjaikkal,
akik 1989 előtt megpróbáltak átszökni a román határon, illetve hogy milyen sors
várt rájuk azokban az országokban, ahová menekültek. „Újságíróként
megrendítőnek találtam azokat a drámákat, amelyeket a meghurcolt személyek
történeteiből ismertem meg.” Előadásában
részletesen beszélt arról, hogy a Securitate és a hadsereg levéltárában
részletes dokumentumok vannak arról: kik próbálták átszökni a zöldhatáron, mi
történt azokkal, akiket elkaptak. Ezekhez a dokumentumokhoz viszont az
áldozatok családjai nehezen férnek hozzá. Csóti
György volt országgyűlési képviselő, a Kisebbségi Jogvédő Intézet elnöke a
Magyarországon zajló átmenet kapcsán elmondta, a „gulyáskommunizmuson” belül
jól éltek az emberek, de 1990 tavaszán Magyarország adóssága 21 milliárd
dollárra nőtt. Ennek és az európai változásoknak a súlya kezdte agyonnyomni a
Kádár-rezsimet, amit végül békés politikai átmenettel számoltak fel. Romániában Tőkés László volt az, aki ezt a
folyamatot elindította, ám 1989 decemberének végén már a kommunisták puccsba
vitték át a temesvári forradalmat, és Iliescu vette át a hatalmat. Emlékekeit felidézve azt mondta: „Euforikus
állapotba kerültünk, azt hittük, hogy minden megváltozik. Aztán jött a marosvásárhelyi
pogrom, és a román sovinizmus kimutatta a foga fehérjét.” Magyarországon az
Antall-kormány idején sikerült megteremteni a jogállamot, ám a tudati
rendszerváltozás még nem mindenhol és nem teljesen történt meg, sokakban él a
nosztalgia a Kádár-rendszer iránt.
Deutsch Tamás, a Fidesz alapító tagja az
„emlékezni gyűltünk össze, emlékezni és ünnepelni” kijelentést követően azt
mondta, hogy három évtized elteltével elérkezett az ideje annak, hogy
szakítsunk a Nyugat öndicsérő és önfelmentő hazugságával. A közép-európai
nemzetek 30 éve legyőzték a világtörténelem legaljasabb totális diktatúráját,
kivívták a személyes és a közösségi szabadságukat is. Európa a szabadság igazi
kontinense, de a szabadság szele valójában Közép-Európa felől fúj. Európa újraegyesítése
nem a Nyugatnak, hanem a közép-európai országoknak köszönhető. Európa vagy
közép-európai lesz, vagy sikertelen lesz. „Mi bizonyultunk képesnek arra, hogy
az öreg kontinens bajait orvosoljuk. Mondjuk ki, úgy alakult, hogy Európában
mi, közép-európaiak értjük, hogy mi az európaiság.
Pavel Zacek csehországi parlamenti
képviselő elmondta, hogy a bársonyos forradalom után országában egy
posztkommunista állam jött létre, ahol a kommunisták még mindig jelentős
politikai erővel bírnak, bár épp a múlt évben szerepeltek leggyengébben a
választásokon.
Az Ellenzék a kommunizmusban
című panelt Daniel Vighi temesvári
román író, egyetemi oktató vezette be, szót adva Máthé Áron történésznek, a Nemzeti Emlékezet Bizottság elnökhelyettesének,
aki a kommunistaellenes magyar ellenállócsoportokról beszélt. Petr Blažek, a prágai Diktatórikus
Rendszerek Kutatóintézete és Dokumentációs Központja munkatársa az 1988-as
csehszlovákiai – főleg egyetemi – szervezkedésekről adott tájékoztatást,
illetve a későbbi tüntetésekről is. Marius Oprea történész, politológus.
Marius Oprea történész, politológus, a
kommunizmus bűneit kutató romániai központ (Centrul de Investigare a Crimelor
Comunismului) vezetője a sztálinizmusban kibontakozó terrorról beszélt. A
romániai áldozatok nagy része 1965 előtt hunyt el, 4842 személyt börtönöztek
be, sokakat úgy küldtek el koncentrációs táborba, hogy nem hoztak előzőleg
ítéletet. A politikai rendőrség emberei nyolcezer embert végeztek ki mindenféle
jogi eljárás nélkül. 1965 után a Securitate munkamódszert váltott, 400 ezer
informátora volt. Részletesen beszélt azoknak a síroknak a feltárásáról,
amelyekbe a Securitate által meggyilkolt emberek – köztük az 1947 utáni
fegyveres ellenállók, bujdosók – holtesteit temették.
A kisebbségek és az egyházak elnyomása című panelbeszélgetésben Földváryné Kiss Réka, a Nemzeti
Emlékezet Bizottságának elnöke, Gabriel
Andreescu egyetemi oktató, emberjogi aktivista, Jordan Bajev történész, a Szófiai Egyetem oktatója, Jana Hrinko történész, az ukrajnai
Holodomor-Genocídium Múzeum munkatársa és Jaroslav
Daniška szlovákiai újságíró, a Nemzeti Emlékezet Egyesület tagja tartottak
előadást az általuk vizsgált és kutatott szakterületekről, a megadott témát a
kulturális és sajtóélet számos területére kiterjesztve.
A nap zárásaként a részvevők és más érdeklődők a Temesvári Csiky Gergely
Állami Magyar Színházban tekinthették meg a Temetetlenek című, műfaji
meghatározása szerint dokumentarista alapú kísérleti-performatív színházi előadást a kolozsvári
Váróterem Projekt előadásában, amelyet Lovassy
Cseh Tamás írt és rendezett.
Kérjük felhasználóinkat, hogy a Külhoni Magyar Sajtószolgálat anyagait minden esetben KMS jelzéssel használják fel.
Az MTVA szó szerint, minden változtatás nélkül továbbítja a KMS-be beadott közleményeket, a szövegekért minden esetben a közleményben jelzett közlő a felelős.
(c) Copyright MTVA
Forrás: Külhoni Magyar Sajtószolgálat
Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap 2013 © Minden jog fenntartva.
|