„Kiket kiirtott az idő gazul”
MÁÉRT - 2021. február 25., csütörtök 17:53
Nagyváradon ebben az évben is a volt
református püspöki palotában, azaz a mai Partiumi Keresztény Egyetem belső
udvarában található emléktáblánál tartottak rövid tisztelgő múltidézést a
kommunizmus áldozatainak magyar emléknapján. A járványügyi korlátozások miatt
csupán egy maroknyi közéleti személyiség és újságíró vehetett részt a mementón,
akiket Török Sándor, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Bihar megyei
szervezetének elnöke köszöntött, átadva Tőkés László EMNT-elnök üdvözletét, aki
egy kolozsvári elnökségi ülés miatt nem tudott jelen lenni. Mellette még hárman
szóltak röviden, az alkalomhoz illesztve mondanivalójukat.
Elhangzott: a Magyar Országgyűlés
2000-ben határozott arról, hogy február 25-e a kommunizmus áldozatainak
emléknapja legyen. Nagy József Barna, az EMNT régióelnöke felidézte: négy év
elteltével avatta föl a nagyváradi emléktáblát Tőkés László református püspök
és Rózsás János, aki a II. világháború után kilenc éven át ártatlanul
raboskodott szovjet munkatáborokban, s bár 1962-ben rehabilitálták,
kálváriájának memoárja ezután sem jelenhetett meg Magyarországon. Csak a
rendszerváltást követően számolhatott be a Gulágról, 2012-ben bekövetkezett
haláláig több rendben is. Romániában a 1989-es rendszerváltozásig beszélni sem lehetett
a kommunizmus több mint százmillió áldozatáról, meg arról, hogy hány és hány
ember, család életét nyomorította meg ez a szörnyű ideológia, ami mind a napig
jelen van és hat a világban. A diktatúra árnyai ma is köztünk kísértenek, a
Ceausescu-rezsim kiváltságosai és
haszonélvezői, illetve örököseik ülnek a nyakunkon – hívta
fel a figyelmet példákat is említve Zatykó Gyula, az Erdélyi Magyar Néppárt alelnöke.
Az EMNP városi szervezetének elnöke,
Moldován Gellért Lajos a maga során azt is kidomborította, hogy a magyar nemzet
különösen meg kellett szenvedje a kommunista-internacionalista
„emberkísérleteket”, szétszórattatásunkban is nagy szerepet játszottak ezek a
20. század során. Helyi vonatkozásban szó esett a „felszabadulást” követően,
majd pedig az 1956-os magyar forradalom után meggyilkolt és meghurcolt
bihariakról (Kelemen Béláék és Sass Kálmánék generációjáról, valamint a
Szabadságra Vágyó Ifjak Szervezetének tagjairól). Az idő kerekének gyorsuló
forgása miatt ma már egyre kevesebben tanúskodhatnak a tragikus múltról, de ezen
felül még az is elkeserítő, hogy csak részlegesen történt meg vagy teljesen elmaradt
az igazságtétel és a jogos kárpótlás, nemkülönben a végső leszámolás a
kommunizmussal, annak következményeivel.
A kommunizmus áldozatainak nagyváradi emléktábláján,
amelyet megkoszorúztak, Jékely Zoltán verssora áll: „Kiket kiirtott az idő
gazul”. A főhajtást követően a Himnusz eléneklésével zárult az áldozatokra,
megnyomorítottakra, üldözöttekre való emlékezés.
Kérjük felhasználóinkat, hogy a Külhoni Magyar Sajtószolgálat anyagait minden esetben KMS jelzéssel használják fel.
Az MTVA szó szerint, minden változtatás nélkül továbbítja a KMS-be beadott közleményeket, a szövegekért minden esetben a közleményben jelzett közlő a felelős.
(c) Copyright MTVA