A kisvárdai Tőkés László Alapítvány közleménye
MÁÉRT - 2023. február 28., kedd 17:24
Lengyel Szabolcs, a kisvárdai székhelyű Tőkés
László Alapítvány Kuratóriumának elnöke az alábbi közleményt juttatta el a nyilvánossághoz:
„A Felvidék ez esztendőben kétszer is
nagyon-nagyon megszorongatta a Kárpát-medencében élő, egymásra is figyelő
magyarok szívét: előbb a mindig történelmi hazában, nem csak földrajzi
Kárpát-medencében gondolkodó, érte-értünk érvelő korszakos hazavédelmező, Duray
Miklós elmenetelével. Majd Koncsol László, a szavakból honteremtő, templomépítő
költő és irodalmár távozásával. Két történelmi mértékű, értékű magyar ment el
közülünk.” Dr. Békefy Lajosnak, a Magyarországi Református Egyház Doktorok
Kollégiuma egykori irodalmi szekciója elnökének szavaival azonosulva szomorú
szívvel veszünk búcsút tőlük mi is: a kisvárdai székhelyű Tőkés László
Alapítvány kuratóriumának tagjai. Alapítványunk két kitüntetett tagját
veszítettük el. Duray Miklós 1996-ban, Koncsol László 2009-ben vette át az 1989
szeptemberében létrehozott Tőkés László Alapítvány kitüntetését, amellyel
többek között a magyar nemzet érdekében kifejtett kiemelkedő tevékenységet
ismerjük el.
Duray Miklós az alapítvány emlékkönyvébe a
következőket írta: „Meglepetéssel kaptam a hírt, hogy a kisvárdai Tőkés László
Alapítvány egyéni díját nekem adományozzák. Nekem ez a díj nagy
megtiszteltetés. Minden elismerés segíti az embert. A külvilág így jelzi, hogy
az addigi tevékenységemet elismeri és a jövőben is számít rám. Ez sok erőt ad,
felszabadít energiákat, amiről talán azt sem tudom, hogy léteznek bennem.”
Koncsol László a 2009. évi díjátadás után a
következőket mondta: „Amikor kaptam a telefont, lebénultam. Miért? Miért ez a
kitüntető figyelem, amikor semmi rendkívülit nem tettem. Térdemet az is
megrogyasztotta, hogy a díj névadóját az 1980–90-es évek egyik eurázsiai kulcsemberének
tekintettem. Számomra egyértelmű volt, hogy Reagan elnökkel, Lech Walesával és
II. János Pállal töri halált megvető bátorsággal, Istenbe vetett bizalommal a
hallgatás falát. A díj megrendített. Úgy
érzem, hogy az őseim nyúltak utánam: Gyulaháza, Szabolcsbáka, Kisvárda,
Tiszahát… Remélem, sőt hiszem, kapcsolatunk, amennyiben az Úr megtart e földön,
nem ért véget. A többi díjazottat is szeretettel köszöntöm a klubunkban.
Mindent köszönök mindenkinek, az Úr bő áldását kívánom mindnyájunk életére és
szolgálatára.”
Őszinte részvétünk az elhunytak
hozzátartozóinak és a Felvidék magyarságának.
Kérjük felhasználóinkat, hogy a Külhoni Magyar Sajtószolgálat anyagait minden esetben KMS jelzéssel használják fel.
Az MTVA szó szerint, minden változtatás nélkül továbbítja a KMS-be beadott közleményeket, a szövegekért minden esetben a közleményben jelzett közlő a felelős.
(c) Copyright MTVA