Tőkés László EMNT-elnök sajtóirodája
Szabadságharcaink csillagútján
MÁÉRT - 2023. március 16., csütörtök 15:52
Tőkés László, az Erdélyi
Magyar Nemzeti Tanács elnöke az 1848–49-es magyar forradalom és szabadságharc
175. évfordulóján Székelyudvarhely főterén mondott beszédet az itt megtartott
hagyományos ünnepi felvonulás és megemlékezés keretében. A teljes beszéd alább
olvasható.
„És így
szólsz ama napon: Hálákat adok néked, óh Uram! (…) Imé, az Isten az én
szabadítóm! Bízom és nem félek, mert erősségem és énekem az Úr, az Úr, és lőn
nékem szabadítóm! S örömmel merítek vizet a szabadító kútfejéből.” (Ézs 12,
1-2). Március 15. eme jeles napján Ézsaiás próféta igéivel s a babilóniai
fogság megváltottjainak örömével adjunk hálát Istennek a szabadításáért,
melyben ezelőtt 175 esztendővel részeltetett bennünket, és mint hogyha
úrvacsorát vennénk, olyanképpen merítsünk „a szabadító kútfejéből”.
Petőfi Sándor költészetében és az erőteljes
bibliai, vallási jegyeket magán hordozó magyar történelmi emlékidézésben a
szabadság szakrális dimenziót öltött. Nemzeti dalunkban nem másra, mint „A
magyarok Istenére / Esküszünk, / Esküszünk, hogy rabok tovább / Nem leszünk!” A
magyarok Istene című versében a Költő „egy erős istenségről” tesz bizonyságot,
aki „Őrzi gondosan a magyar nemzetet! // Él az a magyarok Istene, hazánkat /
Átölelve tartja atyai keze; / Midőn minket annyi ellenséges század / Ostromolt
vak dühvel: ő védelmeze.” Az aradi vértanúk „a magyar Golgotán” áldozták
életüket a szabadságért – mondja Kossuth Lajos; míg székely vértanúink a
vásárhelyi Postaréten, „a székely Kálvárián” haltak mártírhalált – idéztük
emléküket öt nappal ezelőtt, a Székely Szabadság Napján.
Vannak, akik a magyar őstörténeti időkre
vezetik vissza Isten „magyar” nevezetét. Más feltételezés szerint az „Izráel
Istene” nevének nyelvünkbe átültetett párhuzamos mása a „magyarok Istene”
elnevezés. A tudatlanok merő nacionalistának tartják ezt a névhasználatot. A
világszabadság költőjétől azonban mi sem áll távolabb ennél, mert hiszen a mi
Istenünk minden népnek – a németnek, a lengyelnek és a románnak is – Istene.
„Magyarok Isteneként” való megszólítása semmiképpen nem jelenti magunkénak való
kisajátítását, hanem valójában hitünk személyességének azt a magas fokát
hivatott kifejezésre juttatni, mely hozzá való viszonyulásunkat, iránta táplált
bizalmunkat, az Úr kereszthordozásáért, golgotai áldozatáért és szabadításáért
érzett hálánkat jellemzi.
Március 15-ike a szabadító Isten ajándékaként
– a maga profán szentségével – szinte a magyarság vallási ünnepének számít.
Isten olyképpen szabadított meg bennünket ezen a napon, mint egykor Izráel
népét a fogságból. „Szent Petőfi Sándor” – ahogyan egyik nagyváradi földim a
Költőt nevezte – már-már vallási rajongással magasztalta fel a szabadságot 1848
című versében: „Egy vallás van a földön: szabadság!”, melynek hajlékaképpen:
„Új dicső szentegyház épül, / A kék eget vesszük boltozatnak, / S oltárlámpa
lészen benne a nap!”
Szent örökségként éltessük szívünkben,
lelkünkben, közösségünkben, társadalmunkban a szabadság szent hitét és a
szabadságharcosok emlékezetét! Vegyünk példát a márciusi ifjakról, akik „a
szabadság idejében”, amikor „minden ember csak beszélt”, „tenni mertek a
honért”, és „először emelték föl a cselekvés zászlaját” (Petőfi Sándor: A
márciusi ifjak).
Szintén világító példaként járnak előttünk
székely szabadságharcosaink, akiknek vitézsége és hazaszeretete bámulatba ejti
a nemzet költőjét: „Nem mondom én: előre székelyek! / Előre mentek úgyis, hős
fiúk (…) Ki merne nékik ellenállani? / Ily bátorságot szívében ki hord? (…)
Csak nem fajult el még a székely vér, / Minden kis cseppje drágagyöngyöt ér!”
(Petőfi Sándor: A székelyek).
Egy és háromnegyed évszázaddal ezelőtt a
forradalom és a szabadságharc egybekovácsolta a nemzetet. A pesti forradalommal
összhangban és egy időben vívta eszmeharcát a pozsonyi reformországgyűlés. A 12
pont tömörített formában ugyanazokat a követeléseket tartalmazta, melyeket Kossuth
Lajos előterjesztésében fogadott el az utolsó rendi országgyűlés. Kossuth apánk
és Petőfi Sándor bámulatos helyzetfelismeréssel használta ki az 1848. február
23-án kitört párizsi forradalom alkalmát a magyar reformkövetelések
érvényesítésére. Az Európán végigsöprő „népek tavsza” kedvező geopolitikai
körülményeket kínált a hatékony magyar érdekérvényesítésre. A reformkor kellő
időre kiérlelte a pozsonyi diétán márciusban elfogadott, majd áprilisban V.
Ferdinánd király által jóváhagyott reformokat, a pesti forradalom pedig mintegy
hátországot és tömegalapot biztosított ezek sikerre viteléhez.
A március 13-án kitört bécsi forradalom által
szorongatott császári udvar átmenetileg ugyan, de kénytelen volt engedni a
békés úton elért, törvényes magyar követeléseknek. A Batthyány Lajos vezette
felelős magyar kormány kinevezésével és a népképviseleti országgyűlés
felállításának engedélyezésével, a jobbágyok felszabadításával és a
polgári-politikai jogegyenlőség meghirdetésével Szent István országa elindult a
nemzeti önrendelkezés és a polgárosodás útján. A vértelen és gyors ütemben
lezajló forradalmi átalakulások és országgyűlési sikerek láttán maga a baljós
és kétségeskedő gróf Széchenyi István is ámulva nyugtázza a történteket.
„Barátom, csudákat élünk (…) Az első felvonás gyönyörűen sikerült. Én teli
vagyok a legszebb reményekkel (…) Az én politikám biztos volt, de lassú.
Kossuth egy kártyára tett mindent, és legalább idáig annyit nyert a hazának,
mint amennyit az én politikám húsz év alatt sem bírhatott volna előállítani” –
írja egy március 17-én kelt levelében.
„Csudákat élünk” – írta „a legnagyobb magyar”.
Pest példáját követve országszerte beindult a törvényes és békés társadalmi
átalakulások folyamata. Nem volt ez másképp itt, Székelyudvarhelyen sem, ahol
március 26-án tájékozódhatott a város népe a magyarországi eseményekről, és
zárkózott fel a forradalmi programhoz. Az április elsején, a piactéren tartott
tömeggyűlésen a bukott Metternich kancellár képét elégették, és az unió mellett
foglalt állást a város és a szék fellelkesült népe.
„Csoda történt” – állapíthatjuk meg mi is, az
ünneplő utókor csodálatával. Az idegen elnyomás alatt sínylődő, „korhadt”
feudális Magyarország összeomlása és újulása vette kezdetét.
„Ezernyolcszáznegyvennyolc, te csillag, / Te a népek hajnalcsillaga!... /
Megvirradt, fölébredett a föld, fut / A hajnaltól a nagy éjszaka” – írta
ujjongva a republikánus Petőfi Sándor már idézett 1848 című versében.
Száznegyven év múltán Faludy György
Ezerkilencszázötvenhat, te csillag című költeményével felel rá nagy elődje
versére: „ezerhétszázhárom, nyolcszáznegyvennyolc, / és ötvenhat: egyszer minden száz évben / talpra állunk
kínzóink ellen…” 1956-ban a kommunista világrendszer bukásának nyitánya zajlott
le kis hazánkban. „Ezerkilencszázötvenhat, te csillag, / a nehéz út oly könnyű
volt veled!” – mondjuk a költővel százados léptékben mért szabadságharcaink
útján járva, „a népek hajnalcsillagának” fölkeltét kémlelve.
Testvéreim, milyen nagy dolog a szabadság!
1848 és 1956 dicső forradalmai igazi és gyökeres rendszerváltozást ígértek. Az
időszerűség jegyében 1989 is ebbe a sorba kívánkozik. Mindőjük befejezetlen
maradt. Közös tanulságuk az, hogy szabadságharcunk soha nem ér véget, azt
mindenkor folytatnunk kell. Ki tudhatná ezt nálatok jobban, székely Testvéreim,
akiknek sorsos történelme a szabadságjogaitokért vívott szakadatlan küzdelemben
telt? És mi ne tudnánk, határon túlra szakadt, erdélyi magyarok, akiket kisebbségi
voltuk örökös önvédelemre kényszerít? Csak annyi a különbség, hogy utóbb Bécs
helyét Bukarest foglalta el.
Valamilyen mértékben vagy formában a pesti
proklamáció szinte valamennyi pontja megőrizte időszerűségét. Hadd ne soroljam.
Kiemelt módon csak egy-kettőről szólok. Magyar függetlenséget nem kívánunk – de
követeljük nemzeti önrendelkezésünk biztosítását, ennek részeképpen pedig az
autonóm népképviseletet, valamint területi autonómiát Székelyföldnek és
különleges jogi státuszt Partiumnak. Politikai, polgári jogegyenlőséget
követelünk – etnikai diszkrimináció helyett. Kisebbségi közösségi jogaink
törvény általi biztosítását követeljük és a társadalmi élet minden területére
kiterjedő, teljes értékű és önálló magyar intézményrendszert. „Legyen béke, szabadság
és egyetértés” országunkban és a jobb sorsra érdemes Erdélyországban!
Éljen a magyar szabadság, éljen a haza!
„Áldjon vagy verjen sors keze: / Itt élned,
halnod kell.”
Kérjük felhasználóinkat, hogy a Külhoni Magyar Sajtószolgálat anyagait minden esetben KMS jelzéssel használják fel.
Az MTVA szó szerint, minden változtatás nélkül továbbítja a KMS-be beadott közleményeket, a szövegekért minden esetben a közleményben jelzett közlő a felelős.
(c) Copyright MTVA
Forrás: Külhoni Magyar Sajtószolgálat
Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap 2013 © Minden jog fenntartva.
|