Tőkés László EMNT-elnök sajtóirodája
A szeretet üzenete – az új esztendőre
MÁÉRT - 2024. január 12., péntek 15:55
Tőkés László püspök, az Erdélyi Magyar Nemzeti
Tanács elnöke év eleji nyilatkozatot bocsátott ki ma Nagyváradon, alább
olvasható:
Karácsony a szeretet ünnepe. Ennek
bizonyságaképpen szerető Istenünk elküldte szent Fiát, hogy megmentse és
megváltsa a világot. „A szeretetben nincsen félelem, sőt a teljes szeretet
kiűzi a félelmet – írja János apostol –, mert a félelem gyötrelemmel jár: aki
pedig fél, nem lehet teljessé a szeretetben” (1Jn 4,18). „Ne féljetek” – hangzik az angyali szózat a
karácsony evangéliumában (Lk 2,10). „Az éjszaka elmúlt, a nap pedig
elközelgett” (Róm 13,12). A téli napforduló után feltartóztathatatlanul terjedő
világosság kiűzi a sötétséget, ennek hasonlatosságára pedig az isteni szeretet
emberi félelmeinket. Az alighogy magunk mögött hagyott ünnep lendületétől
áthatva járjunk világosságban és szeretetben az új esztendőben!
Temesvár „szabadító karácsonyának” 35. esztendejébe
léptünk. Áldón emlékezünk Isten jótéteményére, hogy megdöntötte az isten- és
embertelen kommunista diktatúra uralmát, és kiszabadított „a gonosz
birodalmának” (Ronald Reagan) fogságából és félelmeiből. Áldott legyen azoknak
az emléke és öröksége, akik halálmegvető bátorsággal áldozták életüket
szeretteikért és a szabadságért!
De a félelem alattomos módon, időről időre
újból visszalopózik a szívünkbe. Ceauşescu titkosszolgáinak a nyomába lépve
Iliescu terroristái taszították félelembe országunk népét. Ezt követően
Marosvásárhely fekete márciusának és a bukaresti Egyetem téri eseményeknek a
brutalitása félemlítette meg a szabadságért egyemberként kiálló románokat és
magyarokat. Az eltelt harmincnégy évben a régi rezsim megosztó politikájának
módjára az áldemokratikus többségi hatalom ismét elérte azt, hogy egymás elleni
gyűlöletre és egymástól való félelemre hergelje az állampolgárokat, a románokat
és magyarokat. Ennek az álságos politikai kurzusnak – értelemszerűen – minden
esetben a legfőbb kárvallottja a kisebbségi magyarság.
„Ne kötelezzétek meg ismét magatokat a
szolgaságnak igájával – int bennünket Pál apostol (Gal 5,1). Ne vegyük fel a
„magyar kártyát”, ne engedjünk a gyűlölet és a félelem kísértésének, jóval
győzzük meg a gonoszt! (Róm 12,21).
Aki fél, válságban van – állapítja meg Bibó
István. „Gyáva népnek nincs hazája” – írja a Költő (Sajó Sándor). „Aki gyáva,
aki rest, aki alkudozni akar, az nem közénk való, mert az a mi igazi
ellenségünk, a mi árulónk” – kiáltja Erdély nagy fia, Kós Károly, aki 140 évvel
ezelőtt született Temesváron.
Petőfi sem alkuszik – tesz bizonyságot róla
nagy költőutódja, Ady Endre. Példájukat követve mi sem alkudhatunk meg sem
félelemből, sem számításból, sem önérdekből, sem opportunista szűkkeblűségből.
Magyarságunk iránti föltétlen szeretetünk nem engedi meg.
Marcel
Ciolacu miniszterelnök is azt mondja, hogy nem alkuszik, mivel – úgymond:
„Románia szuverenitása és területi integritása nem lehet alku tárgya”. Az EMNT
és az SZNT autonómiatörvénytervezetével kapcsolatos kijelentése azonban merő
inszinuáció, hiszen mi nem veszélyeztetjük Nagy-Románia szuverenitását és
területi épségét, hanem csupán azt kívánjuk, ami egy demokratikus társadalomban
jog szerint megilleti erdélyi magyar közösségünket. A román nép szándékos félrevezetésének
és magyarellenes uszításnak kell tartanunk törvénytervezeteink „revizionista”
és „toxikus kezdeményezésnek” való megbélyegzését, valamint a Képviselőház
elnökéhez szóló azon utasítását, hogy a törvényhozó testület „tegyen gyors
intézkedést az RMDSZ kezdeményezésének visszautasítására”. Kós Károly Kiáltó
szójával szólva nem akarunk többet és mást, mint amit „szabad elhatározásából
ígért nekünk Románia szentesített törvénye: a gyulafehérvári határozat”,
éspedig nemzeti autonómiát. Hadd tegyük hozzá, hogy Romániának a Trianon óta
eltelt évszázad sem volt elégséges arra, hogy az azóta beígért kisebbségi
törvényt megalkossa. Legutóbb a 2020-as, majd ’21-es kormányprogramok
irányozták elő ennek a törvénynek az elfogadását, azonban mint mindig, a román
törvényhozás ezt is elszabotálta.
Apropó: RMDSZ. Idézett nyilatkozatában Ciolacu
miniszterelnök „az RMDSZ kezdeményezéséről” beszél. A valóség ellenben az, hogy
a törvénytervezetek az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és a Székely Nemzeti
Tanács szakmai műhelyeiben készültek, parlament elé terjesztői pedig Zakariás
Zoltán, az Erdélyi Magyar Szövetség elnök-képviselője és az RMDSZ listáján
megválasztott másik képviselőtársa, akik kezdettől fogva következetesen
kiállnak kisebbségi önrendelkezésünk ügye mellett.
Szintén az RMDSZ-hez kapcsolódik annak a
delegációnak a jószolgálati útja, mely tavaly decemberben járt az Amerikai
Egyesült Államokban. Ennek rendjén – egyebek mellett – arra hívták fel
washingtoni politikusok figyelmét, hogy „a szélsőséges, populista, legionárius
retorikájú Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) megerősödése komoly veszélyt
jelent Romániára és a magyarokra nézve”. Ezzel a megállapítással önmagában csak
egyetérteni lehet, de a valósághoz az is hozzátartozik, hogy a
nacionálkommunizmus idejére emlékeztető zsigeri magyarellenesség többé vagy
kevésbé az egész román politikai osztálynak a sajátja. Az AUR bűnbaknak való
kikiáltása eltereli a figyelmet a román államnacionalista berendezkedésről,
nevezetesen az RMDSZ volt kormánykoalíciós partnereiről vagy éppenséggel Klaus
Iohannis államelnökről, aki és amelyek cinkos hallgatással vagy éppenséggel
cselekvő módon asszisztálnak a romániai hungarofóbia térhódításához.
Meg kell érteni, hogy az áldozat sohasem lehet
szövetségese a tettesnek, mint ahogyan a Stockholm-szindróma csapdájába sem
szabad gyanútlanul besétálnia. A közös zsákmányszerzésen alapuló
szociáldemokrata-nemzeti liberális koalíció csatlósának lenni egyet jelentene
azzal, hogy pártérdekből feladjuk nemzeti értékeinket és érdekeinket.
Választások éve következik Romániában. Félelem
és önámítás nélkül szembe kell néznünk a valósággal. Erdélyi magyarságunk száz
év alatt a felére apadt, s fogyatkozásunk az utóbbi három évtizedben gyorsult
fel. Málta vagy Liechtenstein csekély lélekszámával példálózva nem szabad
áltatnunk magunkat. Be kell látnunk, hogy – a többi határon túli nemzetrészhez
hasonlóan – Európa veszélyeztetett népcsoportjai közé kerültünk.
De félnünk, megijednünk sem szabad, mert az
önfeladáshoz és biztos kudarchoz vezetne. Rendeznünk kell sorainkat és
szervezkednünk kell a munkára, építésre. Egyetlen válasz Trianonra, jelenlegi
elesett állapotunkra: közösségi jogaink kivívása, az autonómia. Az 1989-es
romániai forradalom még mindig adósunk a kisebbségi rendszerváltozással – erről
nem mondhatunk le.
Kérjük Istent, hogy kimondhatatlan
szeretetével űzze el félelmeinket. Hitünk és szeretetünk szövetségében egymást
nem legyőznünk, hanem meggyőznünk kell. Ha nem így cselekszünk, mindnyájan csak
vesztesek lehetünk. Választhatunk.
„Szabadon bűn és erény között / Választhatni,
mily nagy eszme; S tudni, hogy felettünk / Pajzsul áll Isten kegyelme. / Tégy
bátran hát…” – áll Az ember tragédiájában.
Kérjük felhasználóinkat, hogy a Külhoni Magyar Sajtószolgálat anyagait minden esetben KMS jelzéssel használják fel.
Az MTVA szó szerint, minden változtatás nélkül továbbítja a KMS-be beadott közleményeket, a szövegekért minden esetben a közleményben jelzett közlő a felelős.
(c) Copyright MTVA
Forrás: Külhoni Magyar Sajtószolgálat
Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap 2013 © Minden jog fenntartva.
|