Tőkés László EMNT-elnök sajtóirodája
Szabadságot és autonómiát a székelyeknek!
MÁÉRT - 2024. március 11., hétfő 17:42
Az alábbiakban Tőkés Lászlónak, az Erdélyi
Magyar Nemzeti Tanács elnökének marosvásárhelyi beszéde olvasható, ami a
székely szabadság napján rendezett megemlékezésen és autonómiatüntetésen
hangzott el, 2024. március 10-én.
*
Feszült figyelemmel követtük az elmúlt
hetekben, napokban a Székely Szabadság Napjának megszervezése körüli
fejleményeket. Örömmel szereztünk tudomást arról, hogy a tavalyi szabadságnapra
kirótt pénzbüntetést az illetékes bíróság hatályon kívül helyezte, azt azonban
megrökönyödéssel vettük tudomásul, hogy a megemlékezésünk és felvonulásunk engedélyezése
ügyében illetéktelen csendőrség idén is köti az ebet a karóhoz, és továbbra is
fölösleges akadályokat gördít nemes rendezvényünk útjába. Az ismételt hatósági
jogkorlátozó intézkedések Dorin Florea rossz emlékű regnálásának
időszakát idézik. Csak remélni merjük, hogy Izsák Balázs elnök úr Kincses
Előd ügyvéd úr közreműködésével képes volt, képes lesz kivédeni a
gyülekezési jogunk gyakorlásának szabadságát csorbító megszorításokat.
De felülemelkedve ezeken az évenként
megismétlődő, megalázó és méltatlan körülményeken, megemlékezésünk szóljon
mindenekfölött arról és azokról, amiért és akikért egybegyűltünk: a
szabadságról és az érette életüket áldozó székely vértanúinkról!
„Szörnyű idő, szörnyű idő! / S a
szörnyűség mindegyre nő” – írta élete utolsó versében a fehéregyházi végzete
felé rohanó Petőfi Sándor, mintegy megelőlegezve a dicsőséges
szabadságharc vérbe fojtását követő „kötélkorszakot”, Haynau
vérengzéseit, a „magyar Golgotát”, a Bach-korszak sötét esztendeit és a „székely
Kálváriát”, melynek megszentelt helyszínén ma délután egybegyűltünk. Eme
„szörnyű idő” kapcsán méltán jut eszünkbe a madéfalvi veszedelem ártatlan
áldozatainak szabadságuk védelmében kiontott vére, vagy az 1916-béli román
betörés üldözöttjeinek és menekültjeinek megszenvedett sorsa, vagy éppen
Marosvásárhelynek a levitézlő román titkosszolgálat által megrendezett fekete
márciusa.
„Mit mondunk azért ezekre?” – kérdezhetjük
az Apostollal. „Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk?” – válaszolja.
„Kicsoda szakaszt el minket a Krisztus szerelmétől? Nyomorúság vagy
szorongattatás, vagy üldözés, vagy éhség, vagy meztelenség, vagy veszedelem,
vagy fegyver-é? (…) mindezekben felettébb diadalmaskodunk Az által, aki minket
szeretett” (Rm 8,31.35.37).
Belegondolva a levert szabadságharc és a
„szörnyű idők” kárvallottjainak keserű helyzetébe és már-már kilátástalan
állapotába, az utókor, mi, mai székelyek, magyarok mégsem a fájdalom vagy a
gyász, hanem a büszkeség érzésével gondolunk és nézünk fel reájuk, akik embert
próbáló sorsukat vállalva mutatnak példát nekünk ma és minden időkben. Bágyi Török
János, martonosi Gálffi Mihály és nagyváradi Horváth Károly,
velük együtt pedig Sepsiszentgyörgyön kivégzett sorstársaik, Váradi József
és Bartalis Ferenc azon emberfajtából valók voltak, akik a legsötétebb
rémuralom idején sem adták meg magukat kínzóiknak, hanem reménytelennek
mutatkozó helyzetükön felülemelkedve, igazságos küzdelmük folytatására
szövetkeztek, megadás és beletörődés helyett újból magasra akarták emelni a
szabadság porba hullott zászlaját. „Ügyünk nem egy ember s nem egy nemzet
ügye – írta kivégzése előtt Török János –, hanem egész honunknak, sőt több
rabiga alatt görbedő népnek és nemzetnek szent ügye.” Élő hitükben szomorúság
vagy szorongattatás, vagy üldözés, vagy veszedelem sem ingatta meg őket. „Élni
szabadságban, vagy ezért meghalni merészen: / Ezt hitték, vallották s haltak
érte híven” – ekképpen méltatta őket Jókai Mór az emléktáblájukra vésett
soraiban.
Méltó, hogy ne legyünk korcs utódok, hanem
nagy elődeink példáját kövessük megalkuvás nélküli, áldozatkész magatartásuk
tekintetében. Annál is inkább, mivel jogaink kivívásáért folytatott küzdelmünk
manapság nem jár életveszéllyel.
Jókai emléksorai „törvényes, szabad és
független nemzeti állásról” szólnak. A mi jelenkori olvasatunkban ez Székelyföld
területi autonómiáját és az erdélyi magyarság belső önrendelkezését
jelenti – a számszerű többségben lévő román nemzettel egyetértésben.
A XIX. század végén a Ioan Raţiu
vezette Román Nemzeti Párt, az akkori memorandisták is autonómiát követeltek az
erdélyi románság számára. Változott körülmények között mi is ugyanezt tesszük.
A mai Romániának az autonómia visszautasításával nem kellene az akkori
Magyarország hibájába esnie.
Elfogult magyarellenességből fakadó, durva
politikai hiba a román politikai osztály részéről az autonómia
kriminalizálása. Az erdélyi magyar autonomistákat nem kellene
„szélsőségesnek” bélyegezni. Nem vagyunk sem szélsőségesek, sem
„szeparatisták”. Budapest sem „revizionista”. A magyarok semmilyen formában nem
veszélyeztetik országunk területi egységét és integritását.
Marcel Ciolacu
miniszterelnök legutóbbi székelyföldi útjain tett magyar- és székelyellenes
megnyilatkozásai Mihai Tudose volt kormányfő és Kalus Iohannis
államelnök hasonló elhíresült megnyilvánulásaira emlékeztetnek. Az előbbi
egyenesen akasztással fenyegette a nemzeti szimbólumaik kitűzéséhez ragaszkodó
székelyeket.
Székelyföld
puszta létének tagadása abszurd, mivel egy földrajzi és történelmi valóságnak
mond ellent, másfelől valóságos merénylet a székelység regionális és etnikai
identitása ellen. Moldva, Olténia, Dobrudzsa, Besszarábia, Bukovina létét ki
merné tagadni?
Székelyföld autonómiáját „ostobaságnak”
nevezni, tavaly decemberi törvénytervezeteink benyújtását pedig „toxikus kezdeményezésnek”
minősíteni megbocsáthatatlan sértés Románia székely, magyar állampolgárai ellen
– amit ezennel is visszautasítunk.
A gagauzok
autonómiájának története is azzal kezdődött, hogy Kisinyov kijelentette:
„Gagauzia nem létezik”. Majd a Moldovai Köztársaság kénytelen-kelletlen
törvénybe iktatta Gagauzia autonómiáját. Ugyanezt várjuk el a román
parlamenttől: törvényben szentesítse Székelyföld területi önrendelkezését, az
erdélyi magyar nemzeti közösségnek – az RMDSZ programjába is belefoglalt –
három szintű autonómiáját. Románia ne legyen pápább a pápánál, vagyis Macron
elnöknél, aki váratlan politikai nyitással maga ismerte el Korzika
autonómiához való jogát, és kezdeményezte az erre irányuló tárgyalások
elkezdését. A katalán és a baszk autonómia szintén jó példával
szolgál Románia számára. Mindenkori támogatásukat megköszönve szeretettel üdvözlöm
körünkben hispániai barátainkat.
Közelgő nemzeti ünnepünkre készülve az
Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és a magam nevében azt kívánom, hogy ne
csüggedjünk, hanem merítsünk erőt példájukból, és bátran lépjünk
szabadságharcos elődeink nyomdokába!
Kérjük felhasználóinkat, hogy a Külhoni Magyar Sajtószolgálat anyagait minden esetben KMS jelzéssel használják fel.
Az MTVA szó szerint, minden változtatás nélkül továbbítja a KMS-be beadott közleményeket, a szövegekért minden esetben a közleményben jelzett közlő a felelős.
(c) Copyright MTVA
Forrás: Külhoni Magyar Sajtószolgálat
Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap 2013 © Minden jog fenntartva.
|