A temesvári népfelkelés negyedszázadik évfordulóján Isten iránti hálával tekintek vissza 1989 adventjének megváltó történelmi eseményeire. Kegyelettel emlékezem a kommunista diktatúra elleni tüntetésekben elhunyt hősökre és az államhatalmi változás napjaiban meggyilkolt áldozatokra. Tőkés László temesvári református lelkipásztor ellenállásának szikrájából bátor tüntetők népfelkelést lobbantottak lángra. Illesse mindnyájukat a történelemalakító személyiségeknek és hősöknek járó tisztelet és elismerés!

Emberi természetünkből fakadóan a sötétségből világosságra és az elnyomatásból szabadságra vágyunk. Ebből a lelkületből fakadtak azok az egyéni tiltakozó hőstettek, amelyek leleplezték az istentelen és embertelen diktatúrákat, amikor pedig ellenálló közösségekké szerveződtek, akkor világra szóló forradalmak által szálltak szembe elnyomóikkal. A kelet-közép-európai parancsuralmi rendszereknek véget vető, 1988–1989. évi rendszerváltozási hullámok kibontakozásához az évtizedekkel korábbi forradalmak és felkelések áldozatai is hozzájárultak. A történelem Urának tartozunk köszönettel a mindenkori szabadításért és a negyedszázaddal ezelőtt nyílt új lehetőségekért.

Negyedszázados reményeink csak részlegesen teljesültek. A kommunista rendszer államhatalmi bűneinek elkövetői általában nem feleltek tetteikért, az áldozatok méltányos kárpótlására nem került sor, sőt a korabeli haszonélvezők 1989 után sikeresen érvényesítették politikai és gazdasági helyzetelőnyüket. Az államvédelmi szervekkel együttműködők átvilágítása távolról sem teljes körű, bár a társadalmi szintű erkölcsi és politikai megtisztulásnak ez is alapfeltétele.

Temesvár szellemében töretlenül küzdenünk kell a megalkuvás falainak lebontásáért, a rendszerváltozás kiteljesítéséért, egyházi és nemzeti közösségeink jogaink maradéktalan érvényesüléséért. Isten adjon ehhez erőt számunkra és mindenkor legyen övé a dicsőség!


Kolozsvár / Budapest, 2014. december 15.

Bálint Benczédi Ferenc,

a Magyar Unitárius Egyház püspöke