Romániai Magyar Demokrata Szövetség
KELEMEN HUNOR szövetségi elnök parlamenti beszéde az 1989-es forradalom 25. évfordulóján
MÁÉRT - 2014. december 17., szerda 16:36
Tisztelt
szenátor és képviselő kollégák!
Tisztelt
meghívottak!
Hölgyeim
és uraim!
Azok a
fiatalok, akik egyidősök a temesvári református parókia előtt fellobbant és az
egész országban szétterjedt szabadságunkkal, éppen most töltötték be a
huszonötöt. Fiatal nők és férfiak ők, aki elvégezték az egyetemet, talán a
mesterképzőt is, munkahelyet keresnek vagy találtak már, tervezik a
családalapítást. Egyre jobban érdekli őket mindaz, ami körülöttük történik,
bizonyosságokat, tiszta és határozott válaszokat várnak a társadalomtól és
érveket arra, hogy itthon maradjanak, mert biztos alapokra szeretnék helyezni
jövőjüket.
Mit
nyújthatunk nekik 25 évnyi sajátos vagy kevésbé sajátos demokrácia után? Meg
kell kérdeznünk: vajon velük együtt nőtt-e fel a mi demokráciánk? Tudunk-e
megnyugtató, vagy legalább elfogadható válaszokkal szolgálni? Nem kifogásokat,
nem különféle ürügyeket kell keresnünk, miszerint még az útkeresés időszakában
vagyunk és kísérletezünk a társadalmi lét különböző formáival, amelyek
véletlenül, vagy a tehetetlenségi erőnek köszönhetően néminemű fejlődéshez is
vezetnek. Ma már nem ezeket a kifogásokat várják el tőlünk azok a fiatal nők és
férfiak, akik betöltötték már a huszonötöt. Sőt, mentségünk sincs arra, ha
netán nem tudunk nekik pontos válaszokat megfogalmazni.
1989
decemberében mindnyájan pontosan tudtuk, hogy mire vágyunk: a SZABADSÁG minden
lehetséges és lehetetlen formájára. Ugyanazzal a lelkesedéssel mondtuk
mindnyájan, hogy az egyén szabadságát, valamennyi közösség szabadságát, az
ország és a környező nemzetek szabadságát akarjuk, mert békében szeretnénk
élni.
De mivé
lett az akkor elképzelt szabadságunk? Milyen szabadság-képzetekkel rendelkezhet
a 25-30 éves fiatalok nemzedéke? Vajon az önerőből boldogulni vágyó
kisvállalkozó szabadságát idézzük-e fel, akinek üzletét maga alá gyűri az adók
és illetékek sokasága? De szabadság-modell lehet az oktatási rendszernek az a
sajátossága, miszerint a diákoknak jogukban áll nem tudni, milyen tanterv
alapján vizsgáznak majd a kis-érettségin vagy az érettségin, hiszen a szabályok
gyakori változása már-már követhetetlen. Vagy válasszuk, netán, az állam arra
használt szabadságát, hogy visszaállamosíthatja a már visszaszolgáltatott
ingatlanokat és bűnözőknek tekintheti azokat a tisztviselőket, akik csupán a
törvényt alkalmazták?!
Kézenfekvő
számunkra továbbá a kisebbségi közösségek szabadsága is, amely olykor csak
papíron létező jogokon alapul, hiszen ezeket gyakorta még az állam intézményei
sem tartják tiszteletben vagy ültetik gyakorlatba. Kiindulhatunk, esetleg, az
autótulajdonosok szabadságából, akiknek jogukban áll méregdrága repülőjegyet
váltaniuk, ha el szeretnének jutni időben az ország másik szögletébe, mert
autópályáink nincsenek. És, végül, választhatjuk a jövőnket megalapozó
szabadságot: a kismamák szabadságát, akiknek jogukban áll gyermeket hozni a
világra, de a nevelésük tekintetében már nem ennyire szerencsések, mert
hiányoznak a megfelelő társadalmi szolgáltatások. Emiatt az anyák elmennek az
országból és itt hagyják gyermekeiket.
Vajon
ezekkel a szabadság-fogalmakkal kell-e rendelkezniük a most 25 éves fiatal
nőknek és férfiaknak?
Számolnunk
kell azzal is, hogy ennek a nemzedéknek van egy nagyon fontos előnye: nem
tapasztalta meg a kommunizmust, nincsenek azokhoz az időkhöz köthető emlékei. Nincsenek
közvetlen kötődései ahhoz a súlyos örökséghez, amely mindenféle előítéletet és
sztereotípiát eredményezett. Azt is ki kell mondanunk, hogy egyetlen jelentős
vonatkozásban nem különböznek ezeknek a fiataloknak az elvárásai a társadalom
idősebb rétegeinek követelményeitől. Abban, hogy mindnyájan KÖVETKEZETESSÉGET
várnak el tőlünk, más szavakkal: jól átgondolt tetteket, körültekintő és
megfontolt lépéseket. Ha közelebbről megvizsgáljuk a dolgokat, azt láthatjuk,
hogy jelentősebb gondjaink zöme annak tulajdonítható, hogy 25 év után a
közéletben, de főként politikai téren, hiányzik a hosszú távú gondolkodás,
nincs kiszámíthatóság, hiányoznak az életünk fontos területein szükséges
stratégiák, a szélesebb perspektívájú célkitűzések.
2007-ig
két nagyobb horderejű tervünk is volt: az észak-atlanti szövetséghez, illetve
az Európai Unióhoz való csatlakozás és integráció. E két pontos cél elérése
után, úgy tűnik, elveszítettük a lendületet, nincsenek már közös terveink.
Talán ez az utolsó pillant, amelyben közös erővel hosszú távú stratégiákat
dolgozhatunk ki, amelyek a legfontosabb szakterületekre vonatkoznának: az
egészségügyre, oktatásra, a nagy infrastrukturális beruházásokra, a
mezőgazdaságra, illetve a kisebbségek jogaira. Úgy gondolom, etnikumközi megállapodás
szükséges, amely stabilitást teremt és létrehozza a tartós társadalmi békét.
Olyan stratégiákat kellene megfogalmaznunk, amelyekkel egyetért valamennyi
parlamenti képviselettel rendelkező politikai alakulat, és amelyek tartalmazzák
a kellő, kiszámítható és konkrét intézkedéseket. Ezekhez igazodni tudna a
társadalom, és nem szabadna őket egyik napról a másikra összedobott ötletekkel
módosítani valahányszor változások állnak be kormányzati szinten. Az utóbbi
években számtalanszor megfigyelhettük, hogy a hatalomváltás Romániában egyet
jelent a nevetséges, olykor-olykor drámai színezetű zűrzavarral. A
kiszámíthatóság hiánya a folyamatos bizonytalanság érzetét és a politikai
szereplőkkel szembeni akut bizalomhiányt táplálja, miközben az ország egyre jobban
kiürül, munkaerőt és szürkeállományt veszítünk, a társadalom fejlődését
szolgálni képes, hozzáadott értéket teremtő, leleményes és okos elképzelések
nélkül marad az ország. És, ha még a fiatal nemzedékek is elveszítik
érdeklődésüket az életüket meghatározó intézkedések iránt, akkor a jövőnk
eléggé sötét színekben pompázik, a fejlett világ perifériájára szorulunk.
Naivnak
sem kell lennünk és azt hinnünk, hogy az emberek CSODÁKAT várnak tőlünk. De ha
még a sorsdöntő pillanatokban sem vagyunk képesek nevükön nevezni a dolgokat,
ha képtelenek vagyunk megmagyarázni választóinknak azt, hogy téves
intézkedésekre téves intézkedéseket halmozni csupán csak annyit jelent, hogy
szüntelenül haladunk a nem megfelelő irányba, ha nem tudjuk megindokolni, hogy
a népszerűtlen döntések olykor szükségesek, akkor együtt fogunk rajtaveszteni a
végtelenségig. Nem kell azt az illúziót keltenünk, hogy mi amolyan kis
csodatevők vagyunk, akiknek mindig kézügyben vannak a megoldásaik még azokra a
problémákra is, amelyeket nem lehet azonnal megoldani. Engedjék meg, hogy egy
másfajta nézőpontot javasoljak, és retorikus kérdést fogalmazzak meg: vajon nem
volna könnyebb dolgunk, ha az állam és intézményei nem kezelnék a polgárokat és
egész közösségeket olyan gyermekekként, akik nem tudják eldönteni, mi a jó és
mi a rossz számukra?! Úgy gondolom, sokkal egyszerűbb volna, ha tiszteletet
csak tiszteletért, bizalmat csak bizalomért cserében várnánk el, érdeklődést
pedig a folyamatos érdeklődésünkért viszonzásképpen. Ez néhány olyan érték és elv,
amelyben a Romániai Magyar Demokrata Szövetség 25 éve hisz. Mi megtanultuk,
hogy a csodákban csak ünnepek táján hihetünk, a hétköznapokban pedig csak
akkor, ha már láttuk amint gyakorlatba ültetik őket. Jól tudjuk, mekkora
munkával jár az, hogy a magyar közösség egy lépéssel közelebb kerüljön a
kisebbségeknek biztosított európai jogok mércéjéhez.
Románia
egyetlen olyan politikai alakulata a miénk, amelynek 25 éve ugyanaz a politikai
programja, megnevezése, logója és ugyanazok a célkitűzései. Ez nem azt jelenti, hogy ósdiak vagyunk,
képtelenek a megújulásra, hanem azt, hogy tudjuk, mit akarunk, mit szeretnénk a
közösség jövője érdekében, hogyan képzeljük el közös jövőnket ebben az
országban. Az RMDSZ két és fél évtizede fogalmazza meg a magyarság sajátos
követeléseit a hazai és a külhoni fórumokon és intézményekben. Partnerei és
támogatói voltunk az észak-atlanti szövetséghez és az Európai Unióhoz való
csatlakozásnak és integrációnak. Kezdetektől fogva azonosultunk az európai
értékekkel, a jogállamiság elveivel, hittünk a demokratikusan működő
intézményekben, a szabad társadalomban, a piacgazdaságban, a közösségi
jogokban, a szabad anyanyelvhasználatban, a különböző autonómiák intézményes
rendszerében, az aktív és önálló civiltársadalomban, a jóléti államban, amely
mindenkié. Kiváltságnak és megtiszteltetésnek tekintjük azt, hogy mindazok,
akik becsmérelnek, kritizálnak, vagy törvénybe foglalt felszámolásunkat kérik,
mindössze következetességünket róják fel, s bár rosszat szeretnének mondani
rólunk, tulajdonképpen dicsérnek, csak kissé sarkosabban, bonyolultabban
fogalmaznak. Továbbra is következetesek, kiszámíthatóak leszünk, tiszteletben
tartjuk adott szavunkat, hiszen meggyőződésünk, hogy csak így segíthetjük a
jogállam megalapozását, csak ezekkel az értékekkel szolgálhatjuk Romániában a
demokratikus intézmények megerősítését.
Közös jövőnkre gondolva ebben az országban azon a napon, amelyen a nemzeti
kommunista rezsim bukására emlékezünk, úgy gondoljuk, hogy egy másfajta
„diktatúra” szükséges: az egymás iránti tisztelet „diktatúrája”, az állami
intézmények és a polgárok közötti kölcsönös tisztelet „teljhatalmára”. Mert
kitartóan keresnünk kell a megoldásokat, amelyek által az ország gyarapodhat,
erre pedig a stratégiai gondolkodás és a projekt-alapú munkavégzés eszközeit
kell felhasználnunk.
Az RMDSZ
része kíván lenni ennek a fontos tervnek azért, hogy a szabadságunkkal
egyidőben született fiatal nőknek és férfiaknak legyen egy szikrányi reményük
arra, hogy a következő években megerősödnek azok az értékek, amelyekért
embertársaik életüket áldozták 1989 decemberében. Azt szeretnénk, hogy a
történelem kereke ne forogjon visszafelé, és ezeknek a fiataloknak ne kelljen
megtapasztalniuk mindazt, amit szüleik és nagyszüleik átéltek 1989 előtt.
2014. december 17.
1 csatolt webcím http://rmdsz.ro
Kérjük felhasználóinkat, hogy a Külhoni Magyar Sajtószolgálat anyagait minden esetben KMS jelzéssel használják fel.
Az MTVA szó szerint, minden változtatás nélkül továbbítja a KMS-be beadott közleményeket, a szövegekért minden esetben a közleményben jelzett közlő a felelős.
(c) Copyright MTVA
Forrás: Külhoni Magyar Sajtószolgálat
Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap 2013 © Minden jog fenntartva.
|