Romániai Magyar Demokrata Szövetség
Fennállásának 25 éves évfordulóját gálaműsorral ünnepelte az RMDSZ
MÁÉRT - 2015. január 31., szombat 19:11
„A 25.
évforduló jó alkalom arra is, hogy ismételten elmondjuk: mi olyan országot
akartunk és akarunk építeni együtt a többségi társadalommal, amelyben mindenki
szabadon őrizheti nemzeti identitását, élhet annak minden egyes sajátosságával,
és sem anyanyelvének, sem szimbólumainak használata nem von maga után
büntetést, és nem jár vele a fenyegetettség érzése” – hangsúlyozta ünnepi
beszédében Kelemen Hunor szövetségi
elnök, aki üdvözölte a magyar közösségért dolgozókat Máramarostól Bánságig,
Partiumtól Szilágyságig és Székelyföldig, Dél Erdélytől a Barcaságig, Galactól
Konstancáig, a Mezőségtől Moldváig.
Az RMDSZ elnöke negyedszázad érdekvédelmi munkáját
összegezte, és azt is hangsúlyozta, hogy a Szövetségnek az eddig kivívott jogok
fölött éberen kell őrködnie. „Akkor
éreznénk az elmúlt 25 év teljes súlyát, hogyha holnap reggelre se híre, se
hamva nem lenne a több mint 1400 oktatási intézménynek, amelyben óvodától az
érettségiig magyar nyelven lehet tanulni. Ha a 154 középiskolának hűlt helye
lenne, vagy a 18 szórványkollégiumot hiába keresnénk a Bánságtól Mezőségig,
arról nem is beszélve, hogy semmivé foszlana a teljes körű anyanyelvű
felsőoktatásunk, s csak a Bölcsészkaron lenne tucatnyi magyar hely. De legalább
ekkora lenne a rémület, hogyha holnap reggel a kulturális intézményekből csak
az a néhány maradna, amely 1989-ben haldoklott, végnapjait élte. És mekkora
lenne a döbbenet, ha a több mint nyolcszázezer hektár közbirtokossági erdőből
semmi sem maradna, vagy ha a csak részlegesen visszaszolgáltatott több száz
egyházi ingatlanra holnap lakat kerülne. Arról már nem is beszélve, hogy
mennyire furcsállnánk, ha a nyelvi jogok holnap reggelre megszűnnének, és a
helységneveket ismét románul kellene írni a magyar újságokban és kiadványokban,
ha csak kétévente kérhetnénk útlevelet, és akkor sem biztos, hogy elhagyhatnánk
az országot.” – tette hozzá Kelemen Hunor, aki a sarkosított példával arra
mutatott rá, hogy mi mindent veszíthetne el magyarság, ha az érdekképviselet
nem lenne mindig éber. „Ez alatt a
negyedszázad alatt azt is megtanultuk, együtt és külön-külön is, hogy semmit
nem hoznak el nekünk, semmit nem kínálnak fel tálcán, és azt is megtapasztaltuk
sajnos, hogy akár a megszerzett jogok is visszavonhatók” – jelentette ki,
aki örök dilemmaként szólt az egyén változásáról vagy a változásnak való
ellenállásáról. „25 év alatt mi is sokat
változtunk és változni fogunk. Válaszainknak a jövőre kell vonatkozniuk és nem
a múltra. A mai nemzedékek problémáira a válaszaink nem lehetnek ugyanazok,
mint évtizedekkel ezelőtt. De maradnak azok a közös értékek és közösségi érdekek,
amelyek létrehozták és megtartották a mi Szövetségünket. A változás nem jelenti
azt, nem jelentheti azt, hogy a múltat elfeledjük, megtagadjuk. Ezzel saját
magunkat, a mi politikai identitásunkat adnánk fel. Közös értékeinket,
céljainkat, hitünket és közös reményeinket” – tette hozzá az RMDSZ elnöke,
aki óriási eredménynek nevezte azt, hogy a megosztó kísérletek ellenére a
Szövetség kiállta az idő próbáját, együtt maradtak a közösség érdekeinek
védelmezői, nem engedték, hogy térdre kényszerítsék őket, és azokat, akiket
képviselnek. „Az előttünk álló feladat is
legalább ehhez mérhető. Meg kell őriznünk azt, amit közösségünk értéknek
tartott és értéknek tart: egy olyan Szövetséget, amely képviselni tudja a hazai
magyarságot mind az önkormányzatokban, mind pedig az itthoni és brüsszeli
törvényhozásban. Az a mi nagy feladatunk, hogy úgy dolgozzunk, úgy építsük a
közösséget tömbben, vegyes vidéken és szórványban egyaránt, hogy szülőföldjén
találja meg az egyéni és családi jövőjéhez vezető utat minden magyar ember” – nevezte
meg végül Kelemen Hunor a következő időszak érdekvédelmi és -képviseleti
munkájának legjelentősebb célját.
Markó Béla, az RMDSZ volt elnöke ünnepi beszédében úgy fogalmazott:
a Szövetség és az erdélyi magyar közösség számára nem volt könnyű az elmúlt
huszonöt év, nem volt könnyű tartani az irányt, és sorra kiküzdeni számos
fontos célt, nem volt könnyű együtt maradni, nem volt könnyű időről időre
megakadályozni, hogy pártokra szaggassák, hogy megosszák, a vállalt feladattól
minden módon elijesszék az RMDSZ-t.
,,Sikerült huszonöt éven át azon az úton haladni, amelyen Domokos Géza,
Sütő András és sokan mások, akik már nincsenek közöttünk, velünk együtt
elindultak. Sikerült elvégezni, amire vállalkoztunk, és ennél fontosabb dolog
nincsen a világon” – hangsúlyozta Markó Béla, majd hozzátette: „1989 decemberében úgy mentünk ki az
utcára, hogy már nem volt veszteni valónk a sok nyomorúságon kívül, ami
körülvett minket. Nem volt önálló magyar iskolánk, nem lehetett magyarul
felvételizni, nem szabadott a szaktantárgyakat magyarul tanítani, nem voltak
magyar nyelvű feliratok sehol, nem voltak magyar vezetők, nem szabadott a
hivatalban magyarul beszélni. Tilos volt a magyar nemzeti színeket használni,
és ha valaki a piros asztalterítőre véletlenül zöld-fehér virágcsokrot tett egy
gyűlésen, kidobták az állásából. Most viszont van mit veszítenünk. Vannak
iskoláink, van egyetemi oktatásunk, vannak intézményeink, vannak Erdély-szerte
magyar feliratok, visszaszereztük az egyházi javak túlnyomó részét, és a
székelyföldi közbirtokosságokat is, vannak erős önkormányzataink, helyi és
megyei vezetőink, vannak szakmai és civil szervezeteink, és ez a hatalmas
változás azért volt lehetséges, mert volt, van és lesz egy stabil szövetségünk:
a Romániai Magyar Demokrata Szövetség. Olyan szövetség ez, amely képes az
együttműködésre, akarja a párbeszédet, de azt soha nem fogadhatja el, hogy
bárki is megpróbáljon elhallgattatni minket.”
,,Azzal az elégtétellel vagyok ma itt a gálaesten, hogy amit tőlünk el
akarnak venni, iskolát, zászlót, himnuszt, feliratot, bármit, azt mi vívtuk ki,
ez a szövetség vívta ki, és ha volt ehhez erőnk, akkor megvédeni is lesz erőnk,
továbblépni is. Kós Károlyt, a Kiáltó szót parafrazálom: a mi munkánk nélkül
Románia gyenge, de velünk erős lehet ez az ország, és nekünk ez az érdekünk. Jó
lenne, ha ezt román partnereink sem felejtenék. Majdnem másfél milliós erő ez,
hatalmas lehetőség továbbra is, ha együtt maradunk.(…) Most viszont mégis azt
mondom, az elmúlt huszonöt év feljogosít titeket arra, és kötelez is rá, kedves
kollégák, hogy ne hagyjátok! Ne hagyjátok az iskolát, a templomot, az
egyetemet, a színházakat, a zászlót, a himnuszt, a magyar feliratokat, ne
hagyjátok a szólásszabadságot, ne hagyjátok az anyanyelvhasználatot, ne
hagyjátok az önkormányzatiságot, ne hagyjátok a visszaszerzett javakat, ne hagyjátok
alkotmányos és törvényes jogainkat, ne hagyjátok az RMDSZ-t, ne hagyjátok a
tisztességes magyarokat, ne hagyjátok a tisztességes románokat, ne hagyjátok a
tisztességes embereket, ne hagyjátok egymást! Ne hagyjátok magatokat!”– szólította
fel a jelenlévőket a Szövetség volt elnöke.
Semjén Zsolt, Magyarország miniszterelnök-helyettese ünnepi
beszédében hangsúlyozta, Magyarország nyitott a román–magyar együttműködésre,
ennek pedig fontos tényezője a Romániai Magyar Demokrata Szövetség. Rámutatott,
nem engedhető meg, hogy a Szövetség ne legyen része a bukaresti döntéshozásnak,
hiszen az, az erdélyi magyarok értékeinek, érdekének hiteles védője. A
miniszterelnök-helyettes elmondta, az erdélyi magyaroknak nem szabad
elfogadniuk, megengedniük, hogy másodrangú tényezőkként kezeljék őket
országukban.
„Mi, magyarok soha nem követeltünk olyat, ami ne lenne általánosan
elfogadott az Európai Unióban. Európában nem létezik olyan jog, ami másnak
járna, de nekünk nem” – nyomatékosított Semjén Zsolt, majd kifejtette,
Magyarországon a román közösség teljes jogú államalkotó tényezője az országnak,
zászlóját ott teszi ki, ahol szeretné, himnuszát pedig azon az eseményen énekli
el, ahol kedve tartja, ugyanezt várják el Romániától is.
A Vajdasági Magyar Szövetség
elnöke, Pásztor
István felszólalásában megköszönte az RMDSZ-nek és az erdélyi magyar közösségnek azt az erőfeszítést
és odafigyelést, amellyel a vajdasági magyarságot nehéz pillanataiban is
kitüntették és kisegítették.
Pásztor
Sándor példaértékűnek, a kisebbségi magyar pártok számára is követendőnek
nevezte a Szövetség 25 éves tevékenységét, amely során megkerülhetetlenséget és
tiszteletet vívott ki magának a romániai politikai porondon, a romániai
magyarság érdekeit szem előtt tartva pedig mindig képes volt arra, hogy
megújuljon és meghallja a magyar közösség igényeit.
,,Azt kívánom az RMDSZ-nek, hogy az
elkövetkező években is legyen szellemi frissessége és intellektuális
potenciálja arra, hogy újra és újra megújuljon, hogy újra és újra meg tudja
fogalmazni az erdélyi magyarság érdekeit és meg tudja szerezni a magyar emberek
bizalmát, támogatását”– zárta beszédét a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke.
„Nosztalgiával emlékeztem meg arról, és
állapítottam meg, hogy Szlovákiában is ugyanilyen nehéz a magyar közösség helyzete.
Fontos számunkra az RMDSZ-szel kialakított testvériség és barátság, hiszen önök
mutatták meg nekünk azt, milyen kisebbségi pártként kormányzati szerepet
vállalni. Aztán mi mutattunk példát, amikor előbb Szlovákia lépett be az
Európai Unióba. Az uniós csatlakozás folytán ismét együtt lehettünk, az Európai
Parlamentben ugyanabban a frakcióban védhetjük a közös magyar érdeket –
emelte ki beszédében Berényi József,
a felvidéki Magyar Közösség Pártjának elnöke, majd hozzátette: ,,arra kérem önöket, hogy azt a támogatást,
amit eddig kaptunk, továbbra is kapjuk meg, hiszen közös a sorsunk és közös a
jövőnk. Szükség van a közös fellépésre, egymás támogatásra, megőrizni a
vívmányokat és továbblépni.”
A Kárpátaljai Magyar Kulturális
Szövetség nevében Brenzovics László
elnök köszöntötte az RMDSZ 25 évét ünneplő közönséget. Elmondta, a
Kárpát-medencei magyarok fontos tényezői a béke megteremtésében, a demokrácia
megőrzésében. „Csak akkor látjuk igazán,
hogy van változás, hogy van remény, ha visszanézünk a negyedévszázaddal
ezelőtti Romániára. Az RMDSZ bölcs politikája nélkül ez az ország nem tartana a
demokrácia útján” – hangsúlyozta.
Az Életműdíj és az Erdélyi Magyar Kortárs
Kultúráért díj átadása
Az RMDSZ
történetében első alkalommal életműdíj átadására is sor került a gála-ünnepség
keretében. A díjat Kántor Lajos író,
irodalomtörténész, a Szövetség egyik alapító tagja vehette át, aki mindig
megtalálta az utat, az alkotástól az emberig, a közösségig, aki áldozatos
munkájával mindig a magyarok javát szolgálta, aki az erdélyi magyar értelmiség
vezető szellemiségét, a transzilván hagyományok továbbvitelét hirdette és
cselekedte pályája során.
„Minden dolog mértéke
az ember. Tudjuk, szinte kultúrtörténeti tény az, hogy a görög antikvitás óta
kevés újat mondhatunk a világról. Egy dolog azonban lenyűgöző a napjainkig
kinyúló próbálkozásokban, értékteremtő munkánkban. Az, hogy micsoda
méltóságteljességgel szemléltetjük Prótagórásznak ezt a mondását. Az erdélyi
magyar kortárs kultúra olyan személyiségeinek munkáját méltányoljuk ma, immár
harmadik alkalommal azóta, hogy az RMDSZ létrehozta ezt a díjat, akik
tettekkel, alkotásaikkal bizonyítják azt, hogy – igenis – minden dolog
mértéke az ember. Az alkotó ember” –
fogalmazott Kelemen Hunor az Erdélyi Magyar Kortárs Kultúráért díj
átnyújtásakor, és „közösségi értéknek” nevezte azt, amit az elismerésben
részesülő három alkotó létrehozott a kultúra három különböző szakterületén.
A Szövetség díjjal jutalmazta Bogdán Zsolt színművészt, Bartha
Ciupe Ernő képzőművészt, Jánk Károly költőt.
Bogdán Zsolt Jászai-díjas színművész
Csíkszeredában született, és 21 éve a Kolozsvári Állami Magyar Színház
társulatának tagja. Tizenhét hazai és nemzetközi alakításdíj, állami kitűntetés
és szakmai elismerés tulajdonosa. Színházi és filmbeli alakításait itthon és
külföldön is láthatták a nézők. Jelenleg a kolozsvári színpadon a Vidéki
jegyesek, Viktor, avagy a gyermekuralom, Ványa bácsi, Aki elzárja az éjszakát,
Az öreg hölgy látogatása és a Léda című előadásokban, illetve egyéni
előadásában, az Ady Endre verseiből összeállított színpadi produkcióban
tekintheti meg a nagyérdemű.
Bartha Ciupe Ernő jelenleg
Magyarfenesen élő képzőművész és összművész, aki a ’90-es évek végtől az
organikus szobrászat művelője. A nemzetközi művészeti fórumok, tárlatok és
események gyakori meghívottja, résztvevője, több szakmai elismerésének
birtokosa. Munkáit, installációit a kortárs képzőművészet kedvelői nemcsak
Kolozsváron láthatták, hanem Londonban, Toulouse-ban és Budapesten is.
Jánk Károly költő az erdélyi magyar irodalom
elismert alkotója Szatmárnémetiből származik, jelenleg is ott tanít magyar
nyelvet és irodalmat. Hét verseskötet szerzője, művei erdélyi és határon túli
folyóiratokban is megjelentek. 1992-ben a Látó szépirodalmi folyóirat, 1994-ben
pedig a Román Írószövetség debüt-díjasa, 2002-ben, illetve 2011-bena Látó
nívó-díját vehette át irodalmi munkássága elismeréseként.
1 csatolt webcím http://rmdsz.ro
Kérjük felhasználóinkat, hogy a Külhoni Magyar Sajtószolgálat anyagait minden esetben KMS jelzéssel használják fel.
Az MTVA szó szerint, minden változtatás nélkül továbbítja a KMS-be beadott közleményeket, a szövegekért minden esetben a közleményben jelzett közlő a felelős.
(c) Copyright MTVA
Forrás: Külhoni Magyar Sajtószolgálat
Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap 2013 © Minden jog fenntartva.
|