Romániai Magyar Demokrata Szövetség
Kelemen Hunor szövetségi elnök ünnepi beszéde – Arad, 2016. október 6.
MÁÉRT - 2016. október 6., csütörtök 15:42
Egyetlen európai nemzetet sem kímélt meg a történelem
attól, hogy meg kelljen vívnia a maga szabadságharcát. A nemzetté válás és a
szabadság iránti vágy, valamint az abból fakadó szabadságharc párost alkotott a
népek történelmében, különösen a francia forradalomtól kezdődően. Ez alól nem
voltunk, nem is lehettünk kivételek mi, magyarok sem. Történelmünk tele van a
szabadságért vívott harcok sokszor legendás eseményeivel, amelyeket a kollektív
emlékezet évszázadokon keresztül őrzött, mint ahogyan a legnagyobb csodákat
szokás. Ezek közül is külön kiemelkedik az 1848-49-es forradalom, az a magyar
szabadságharc, amely bár nem érte el a kitűzött célját, mégis fontos
mérföldköve a nemzetté válás folyamatának: a nemzeti felemelkedés hajtómotorja
és üzemanyaga egyben.
13 olyan férfira emlékezünk itt évről-évre, és velük
együtt azokra a névtelen hősökre is, akik életüket adták a magyar szabadságért.
Ők a lehető legnagyobb áldozatot hozták azért, hogy a
magyar nép legyőzze az abszolutizmus önkényét, kiutat találjon a feudális
elnyomásból, hogy az emberi méltóságból ne csak egyeseknek jusson, míg mások
elnyomásban élnek, hanem mindenki részese legyen.
Ők azok, akiknek példája és példamutatása akkora
erővel bír, hogy azt sem a 19. századi önkényuralmak, sem a 20. századi
diktatúrák nem tudták kitörölni a nemzet emlékezetéből. Átszőtte azt és
átitatta, ahogy csak az igazi hősök és a nagy tettek képesek erre, védte és
óvta, mint egy láthatatlan burok, egy szellemi pajzs, amely ellenáll minden
könyörtelen próbálkozásnak. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy az 1848-as szabadságharc
és a 13 aradi vértanú emléke életben tartotta, erősítette a magyar nemzet
immunrendszerét a legnagyobb kihívások idején is.
És azért lehetett ez így, mert egy forradalmat
túlerővel, fegyverrel, cselszövéssel, ármánykodással és árulással el lehet
tiporni, de a szabadság iránti vágyat, a szabadság szeretetét, az igazságosság
és az emberi méltóság természetes óhaját nem tudja elpusztítani semmilyen
fegyver, semmilyen tiltás.
Ez pedig tanulságul szolgálhat ma is mindazoknak, akik
úgy gondolják, hogy egy nemzeti közösség jogos igényeit és jogait semmibe lehet
venni, közigazgatási és igazságszolgáltatási eszközökkel azokat meg lehet
tiltani.
Minden szabadságharc az emberi méltóságért folytatott
harc is egyben.
Így volt ez 1848-ban, igaz ez 1956-ra, és nemkülönben
1989-re.
Szabadság nélkül nincs emberi méltóság, és emberi
méltóság nélkül nincs szabad, Isten teremtményéhez méltó élet.
Arra kötelez bennünket a 13 aradi vértanú áldozata és
emléke, hogy minden választásunkkal, minden cselekedetünkkel, nap mint nap,
nemzedékről nemzedékre a szabadság kultúráját, a szabadság feltétel nélküli
szeretetét erősítsük.
Számunkra ez ma józan megoldásokat feltételez, amihez
folyamatos párbeszédre, egymás kölcsönös tiszteletére és bizalomra van szükség.
Amikor mi, erdélyi magyarok azt kérjük a szabadságot
szerető román honfitársainktól, hogy közel száz esztendővel az 1918-as
egyesülés után úgy tekintsenek ránk, mint államalkotó nemzeti közösségre, akkor
nem elvenni, nem elvitatni akarunk valamit, hanem csupán az egyenlő jogok, az
emberi méltóság és a szabadság feltétlen tisztelete és szeretete vezet
bennünket.
Azoknak az ígéreteknek a betartása, amelyeket közel
száz esztendővel tettek a gyulafehérvári nyilatkozatban, a mai napig várat
magára. Oktatásban, kultúrában, közigazgatásban és igazságszolgáltatásban
minden nemzetiség a saját nyelvén intézheti ügyeit.
Ez több volt, mint ígéret. Ha a gyulafehérvári nagy
nemzetgyűlést tekintik a román állam jogalapjának, akkor az ott elhangzott
rezolúció is törvényi erővel bír. S bár a magyar és a román értelmezés a
történelmi eseményről más és más, száz esztendő alatt sem közeledtek az
álláspontok, a mai és a jövő nemzedékek együtt élnek és együtt fognak élni.
Szabadon és méltóságban, mondjuk, és ezt várjuk el mi, egymás nyelvi, kulturális,
vallási és etnikai identitását nem csak tisztelve, hanem annak feltételeit is
megteremtve, hogy azt szabadon megőrizhesse minden magyar ember. Mert a többség
mindig felelős azért, ami a vele együtt élő kisebbséggel történik.
Azok, akik egy nép szabadságáért harcolnak,
megérdemlik az utókor feltétlen tiszteletét. Azok, akik a nemzet
szabadságharcában a legnagyobb áldozatot hozzák, életüket adják a szabadságért,
kitörölhetetlen nyomot hagynak az őket követő nemzedékek emlékezetében,
védőpajzs lesznek nehéz időkben, világító tornyok a bizonytalanságban és
erkölcsi mérce a nagy kihívások idején.
Akikre ma emlékezünk, az aradi vértanúk, így élnek ma
is, így akarjuk megőrizni és tovább adni az utánunk jövő nemzedékek számára.
1 csatolt webcím http://rmdsz.ro
Kérjük felhasználóinkat, hogy a Külhoni Magyar Sajtószolgálat anyagait minden esetben KMS jelzéssel használják fel.
Az MTVA szó szerint, minden változtatás nélkül továbbítja a KMS-be beadott közleményeket, a szövegekért minden esetben a közleményben jelzett közlő a felelős.
(c) Copyright MTVA
Forrás: Külhoni Magyar Sajtószolgálat
Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap 2013 © Minden jog fenntartva.
|