Tőkés László EMNT-elnök sajtóirodája
A szabadság éve Nagyváradon
MÁÉRT - 2016. november 21., hétfő 13:51
Ezzel a címmel rendeztek konferenciát november 19-én Nagyváradon
az 1956-os forradalomról és a forradalom hatására a Partiumban és Nagyváradon
alakult csoportokról, a kirakatperekről, az ismert és kevésbé ismert
elítéltekről. Az 56-os emlékév keretében
a Magyar Polgári Egyesület és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács szervezte meg a
60. évfordulón az egész napos eseményt, amely este a forradalom és
szabadságharc legendás alakjának, Wittner
Máriának az előadásával és a közönséggel való találkozójával zárult.
A Királyhágómelléki Református
Egyházkerület székházának Bartók-termében Nagy
József Barnának, az MPE elnökének a köszöntésével kezdődött szombaton
délelőtt az emlékkonferencia. Megnyitó beszédet Tőkés László európai parlamenti képviselő, az EMNT elnöke mondott,
aki elöljáróban tiszteletét kifejezve üdvözölte azt a féltucatnyi egykori
elítéltet, akiket a magyar 56-tal való szimpatizálásuk miatt Romániában
büntettek meg és üldöztek hosszú éveken át. Párhuzamot vonva kijelentette: míg
Magyarországon idegen erők bevetésével verték le hatvan évtizeddel ezelőtt az antikommunista
forradalmat, addig Romániában az 1989-es népfölkelést diverziókkal fordították
hatalomátmentésre a reformkommunisták, és ami közös: itt is, ott is: bizonyos
erők igyekeztek és máig igyekeznek ellopni, meghamisítani, eltorzítani a
dicsőséges történelmi eseményeknek még az emlékét is. Mindkét esetben a posztkommunista visszarendeződés
történelemhamisító emlékezetpolitikája és visszahúzó öröksége áll a
machinációk mögött – fogalmazott Tőkés László, hozzátéve, hogy a szabadságharc
a múlt feltárása és az igazságharc formájában folytatódik, hiszen hazugságra
nem lehet jövőt építeni.
A püspök kitért arra, hogy Romániában
milyen nehézkesen halad a feltárás és számonkérés, huszonhét évvel a temesvári
események után is büntetlenül ágálnak a közéletben azok, akik annak idején
emberéletek árán változtatták államcsínnyé a diktatúra elleni lázadást. Közhely
ugyan, hogy mindig a győztesek írják a történelmet, de nem szabad engedni sem Magyarországon,
sem Romániában, hogy saját politikájuknak rendeljék alá a történelmi igazságot
ezek a „győztesek”, illetve hogy azok váljanak győztesekké, akik meghamisítják
a történelmet. „Folytatnunk kell a szabadságharc részeként az igazságharcunkat.
Ilyen értelemben az egész kelet-európai kommunistaellenes történelem nem a
lezárt múlt körébe tartozik, hanem nagyon is időszerű politikai kérdés” –
állapította meg az erdélyi EP-képviselő, nem rejtve véka alá, hogy
Nyugat-Európában erről nagyrészt másként gondolkodnak.
A konferencia további részében M. Kiss Sándor történész, a
Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum főigazgató-helyettese az 1956-os forradalom
világtörténelmi jelentőségét és összefüggéseit vázolta, míg Tófalvi Zoltán közíró, az erdélyi és
partiumi ’56 kutatója a romániai koncepciós perekről és megtorlásokról beszélt,
majd röviden méltatta a kommunista siralomházat megjárt Balaskó Vilmos néhai érolaszi
lelkész Élet a föld alatt című memoárját. Ezután Sass Kálmán mártír
lelkipásztorról Balázsné Kiss Csilla
érmihályfalvi lelkész tartott vetített képes előadást, majd Halzl József, a Rákóczi Szövetség
elnöke olvasott fel 1956. október 23-án kelt naplójegyzeteiből.
Délután a nagyváradi Szabadságra Vágyó Ifjak Szervezetének több
tagja számolt be egykori lelkesedésükről, szervezkedésükről, aminek aránytalanul
súlyos megtorlása mérhetetlen szenvedéseknek tette ki őket. Csak ebben az
ügyben 250 letartóztatást eszközölt a rezsim, 58 személyt el is ítéltek, teljesen
kívülállókat is, gyakorlatilag az erdélyi magyarság elleni átfogó megfélemlítő
hadjáratnak volt rész az, ami a SZVISZ ürügyén történt az akkori fiatalokkal és
egyes mentoraikkal. A konferencia a nagyváradi és Bihar megyei elítéltekre,
meghurcoltakra való emlékezéssel, hozzászólásokkal, múltidézéssel zárult.
Este az egyházkerületi székház
dísztermében találkozhattak az érdeklődők Wittner Mária egykori szabadságharcossal
és halálraítélttel, akivel Tófalvi Zoltán készített hangos interjút. Tőkés
László EP-képviselő elöljáróban kiemelte, hogy a határok feletti nemzetegyesítés szellemében a SZVISZ-tagok
tanúságtétele után egy olyan személyiség visszaemlékezéseire keríthetnek sort,
aki a budapesti forradalomban és a védelmi harcokban tevőlegesen is részt vett.
„Boldogok vagyunk, hogy túlélték a forradalmat és a megtorlást, hogy ma élő
tanúként itt lehetnek és mesélhetnek. Wittner Mária túlélte a halálos ítéletet,
a siralomház kétszáz napját, a végül évtizedes börtönbüntetéssé »enyhült« életfogytiglant, és azt a lelkiismereti kötelességet kapta, hogy
tanúságot tegyen” – mondotta a püspök, méltatva a vendég töretlen helytállását,
amely példamutató erővel folytatódott 1989 után is, megköszönve neki a
kortársak és a nyomában járók nevében a hiteles nemzetszolgálatot.
Wittner Mária visszatekintő-emlékező
előadásában felidézte a forradalom több körülményét és több harcostársának
alakját, nagy hangsúlyt fektetett a helyes
emlékezés követelményére, mert e téren még ma is sok a javítanivaló. „A már
megholtak nem tudnak védekezni, az ő védelmükben az élők kell felszólaljanak” –
mondotta annak kapcsán, hogy manapság is sok egykori forradalmárnak és
szabadságharcosnak próbálják meg besározni az emlékét azok, akik most sem a
magyar nemzet és Magyarország javát akarják.
3 csatolt kép
Kérjük felhasználóinkat, hogy a Külhoni Magyar Sajtószolgálat anyagait minden esetben KMS jelzéssel használják fel.
Az MTVA szó szerint, minden változtatás nélkül továbbítja a KMS-be beadott közleményeket, a szövegekért minden esetben a közleményben jelzett közlő a felelős.
(c) Copyright MTVA
Forrás: Külhoni Magyar Sajtószolgálat
Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap 2013 © Minden jog fenntartva.
|