Megnyílt a magyar nyelv hete
MÁÉRT - 2017. április 25., kedd 12:51
Az 1967-ben indult magyar
nyelv hete sorozat célja a tudományos alapú, egyúttal élményszerű
anyanyelvi ismeretterjesztés elsősorban művelődési otthonokban, iskolákban. Az
áprilisi „nyelvhetet” az 1869-ben alakult Tudományos Ismeretterjesztő
Társulattal közösen szervezi az 1989-ben alakult Anyanyelvápolók Szövetsége. Az
idén immár 51. alkalommal kerül sor a magyar nyelv hetére, mégpedig április 24–30.
között, a nyitókonferenciát a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társaságával
karöltve elsőként tartották meg Magyarország határain túl, mégpedig Nagyváradon, a Partiumi Keresztény Egyetemen.
A reformáció nyelvi hatásai című, április 25-i tanácskozás Tőkés László püspöknek, az egyetemalapító Pro Universitate
Partium Alapítvány kuratóriuma elnökének köszöntőbeszédével kezdődött. Az
európai parlamenti képviselő Brüsszelből küldött üzenetét sajtótanácsosa
tolmácsolta a konferencia részvevőinek, az alábbiakban tesszük közzé.
*
A Partiumi Keresztény Egyetem Alapítói nevében örömmel és
elégtétellel köszöntöm Önöket és mondok köszönetet azért, hogy éppen itt, Nagyváradon nyitják meg a magyar nyelv
hetét, fél évszázad után első ízben Magyarország határain túl. Az
Anyanyelvápolók Szövetsége mellett külön is köszöntöm az Anyanyelvápolók
Erdélyi Szövetségét megalakulásának jeles 25. évfordulóján. A Bolyai Tudományegyetem
felszámolását követő időszakban elsőként létrejött és akkreditált romániai
magyar egyetemünk, a Partiumi Keresztény Egyetem kivételes megtiszteltetésnek
tartja, hogy nyelvtudós vendégtanára, Balázs
Géza alelnök úr hathatós közreműködésével házigazdája lehet rangos
tanácskozásuknak. Kazinczy Ferenc és Arany János szülőföldjén, a 200
esztendeje született költőfejedelmünkről elnevezett egyetemi kollégium
szomszédságában, a nevezetes Váradi
Bibliával a kezünkben kívánunk mi is méltóképpen hozzájárulni az 500 éves
reformáció jubileumának a megünnepléséhez, valamint a reformáció anyanyelvi
örökségének az értékeléséhez és éltetéséhez. Legutóbb 2009-ben, a magyar nyelv
évében nyílott alkalmunk hasonló anyanyelvi és nyelvtudományi események és
ünnepi alkalmak megrendezésére, amikor is Érsemjén
nagy szülöttjének az emlékéve keretében – egyebek mellett –
Kazinczy-emlékkonferenciát tartottunk, emléktáblát állítottunk
és a Kazinczy Ferenc Társaság közreműködésével, Fehér József és Kováts
Dániel szerkesztésében egy Kazinczy-breviáriumot adtunk ki.
Miért ez a nagy öröm, minek szól az édes anyanyelvünk iránti
szentséges elköteleződésünk, miért valóságos ünnep számunkra, valahányszor a
magyar nyelv ügye kerül figyelmünk központjába? A herderi jóslat és a
nemzethalál víziójának már-már filozófiai elvontságán túlmenően kisebbségi létünk kényszerű
meghatározottságában keresendő erre a kérdésre a válasz. „Dúlt otthonom rég
összedőlt, / Kifordult alólam a föld” – írja Wass Albert, aki „láthatatlan lobogó” gyanánt az isteni Ige
rangjára emeli „utolsó jussát, a Szót”, melyről vallásos áhítattal szól:
„Ereklyém. Kincsem. Fegyverem. / Magasra tartom s lengetem. /…/ kitűzöm fent az
ormokon, / s a csillagoknak meglobogtatom.” Történelmünk és kisebbségi sorsunk végzetes
veszteségei közepette számunkra a szó szoros értelmében vett valósággá vált az
a közismert irodalmi textus, hogy: „nyelvében
él a nemzet”.
Az önmagában igencsak fájdalmas hétköznapi nyelvromlás a
külhoni magyarok számára: „csekélység”. Erdély, a süllyedő Atlantisz népe
számára az anyanyelv több ennél: élet-halál
kérdés.
Múlt szombaton egy walesi európai képviselő volt a vendégünk Székelyudvarhelyen. Ők már szinte
teljesen elveszítették a nyelvüket. Igaz ugyanakkor, hogy e nélkül is erős és
autonóm az önazonosságtudatuk. Éppen ezért aligha értik meg azt az anyanyelvi
politikai diskurzust, mely az Erdélyi Magyar Néppárt kongresszusán hangzott
feléjük a tiltakozás erejével.
„Isten megtanult
magyarul” – olvassuk nagy erdélyi költőnk versében. A magyar bibliafordítás
rendkívüli értékét kifejező megfogalmazásban anyanyelvünk istenes –
transzcendentális – dimenziót nyer. A teremtő és a Krisztusban testté lett Ige magát az életet és a feltámadást
jelenti számunkra. Anyanyelvünknek ez a szakralitása kölcsönöz neki olyan
jelentőséget, amelyhez foghatóval talán csak az Ószövetség népének szent könyve
iránti tisztelete esetében találkozhatunk.
A reformáció –
konferenciájuk tárgyát képző – nyelvi hatásai vonatkozásában külhoni
magyarságunk, de végső soron egész megcsonkított nemzeti közösségünk számára
ezt jelenti, de ha nem így volna, akkor hadd jelentse ezt Sylvester János Új Testamentuma (1541), Károlyi Gáspár Vizsolyi (1590), Köleséri Sámuel és Szenczi
Kertész Ábrahám Váradi (1661), valamint Misztótfalusi Kis Miklós Aranyas (1685) Bibliája!
Erdélyi fiataljaink a márciusi Aranka
György Nyelvművelő Versenyen anyanyelvünk „versben bujdosó” gazdagságát tárták
elénk. A magyar igékkel ékes reformáció esztendejében „a szántóföldben
elrejtett kincshez” (Mt 13,44) hasonlóan a Szent Bibliában is találjuk meg és
vegyük birtokba anyanyelvünk „napfényre hozott kincseit”!
Ezzel a jókívánsággal kérem Isten áldását a magyar nyelv 51.
hetére és nagyváradi tanácskozásukra!
Kérjük felhasználóinkat, hogy a Külhoni Magyar Sajtószolgálat anyagait minden esetben KMS jelzéssel használják fel.
Az MTVA szó szerint, minden változtatás nélkül továbbítja a KMS-be beadott közleményeket, a szövegekért minden esetben a közleményben jelzett közlő a felelős.
(c) Copyright MTVA