Tőkés László EMNT-elnök sajtóirodája
KMAT-ülés és autonómiakonferencia: „A mi dolgunkban mi döntsünk”
MÁÉRT - 2017. szeptember 24., vasárnap 22:16
Szeptember 22-én délelőtt Nagyváradon
ülésezett a Kárpát-medencei Magyar
Autonómiatanács (KMAT), az eseményt egy kétnapos autonómiakonferencia
követte, amelynek a Hogyan lesz autonómia? Hol az ördöglakat kulcsa? címet
adták a szervezők. A rendezvény a Nyugat-Európai Országos Magyar Szervezetek
Szövetsége és a Nemzetpolitikai Államtitkárság támogatásával, a Partitipatio
Alapítvány és Tőkés László európai parlamenti képviselő irodája szervezésében
zajlott, helyszínéül a Partiumi Keresztény Egyetem szolgált. A KMAT
munkaülésén
elhangzott bevezető köszöntőjében a tanács alapító elnöke, Tőkés László emlékeztetett: 13 évvel ezelőtt éppen itt, az egyetem
Bartók-termében alakult meg tíz kisebbségi magyar szervezet részvételével a
Kárpát-medencében őshonos magyar közösségek autonómiatörekvéseinek demokratikus
eszközökkel való egységes képviseletére hivatott Kárpát-medencei Magyar
Autonómiatanács. Sajnálatos módon az utódállamokban azóta sem sokat javultak az
ott élő magyar közösségek önrendelkezési
esélyei, és az európai intézmények sem lettek érzékenyebbek ügyeik iránt.
Márpedig a hagyományos kisebbségpolitikát ki kell szélesíteni az
autonómiapolitika irányába. A többségiekkel való párbeszéd és a magyar–magyar
összefogás fontosságát hangsúlyozva ugyanakkor hozzátette: az autonómia ügyében
csakis akkor lehet előrelépni, hogyha a magyar szervezetek határozottan
felvállalják annak képviseletét, és hogyha az önrendelkezés lesz politikájuk közös
nevezője. A KMAT, melynek valamennyi számottevő
kisebbségi magyar politikai szervezet a tagja – bár épp a legnagyobb, az RMDSZ
tartja magát folyton távol a tanácskozásoktól – ismételten kénytelen volt
megállapítani, hogy a közép-európai rendszerváltozások óta a Kárpát-medencei,
kisebbségi sorsra jutott őshonos magyar
nemzeti közösségek helyzete a mai napig nem rendeződött, ráadásul az elmúlt
negyedszázadban létszámuk folyamatosan és drasztikusan csökkent. E közösségek szülőföldjükön
való boldogulásának egyetlen biztosítéka a tényleges és teljes körű autonómia,
azaz a személyi elvű, kulturális és területi autonómia, illetve ezek
kombinációja. A poszttrianoni államokban a társadalmi béke, a politikai
stabilitás és a gazdasági prosperitás – amely az Európai Uniónak is alapvető
érdeke – hosszú távon csak akkor biztosítható, ha a kisebbségi sorba
kényszerített magyarok is gyakorolhatják a teljes körű önrendelkezést. A
Kárpát-medence magyar közösségei nem adták fel az autonómiáért folytatott harcukat,
de a közösség tagjainak az őket érő támadások ellen is egyfolytában védekezniük
kell – jelentette ki Potápi Árpád János,
a magyar miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára az ülésen,
úgy vélve, hogy az önvédelmi harc és az egyéni boldogulási törekvések közötti
úton sokan váltak közömbösekké az autonómiaügy iránt. Szerinte elsősorban az autonómia
iránti igényt kell megerősíteni közösségeinkben, majd a többségi nemzetek
toleranciáját növelni, ehhez kell hozzáilleszteni a magyar nemzetpolitikát,
amihez nagyhatalmi, európai uniós támogatást lenne üdvös szerezni. Az
államtitkár szerint egyelőre inkább csak a szerbiai
magyarok helyzetében mutatkoznak kedvező fejlemények, legalábbis ami az
autonómiát illeti. Tőkés László KMAT-elnök szerint Erdélyben kevésbé lehet az autonómia
iránti közönyről beszélni, mert mind a tömbben, mind a szórványban élő magyarok
nemzeti érzületébe és kollektív identitástudatába beépült és maradványaiban
máig megmaradt az erdélyi államiság. Szilágyi
Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke úgy vélte: a székelyek 2013
októberében tartott nagy menetelése vagy a Székely Nemzeti Tanács által
2007-ben rendezett mozgóurnás népszavazás is jelezte, hogy az autonómia népakarat a Székelyföldön. Szili
Katalin, a Magyarország határain túli magyar
autonómiatörekvések koordinálásának miniszterelnöki megbízottja ismételten
amellett érvelt, hogy előbb a magyar közösségeknek kell saját köreiken belül egységesíteniük az
autonómiaelképzeléseket, és csak ezután szabad megszólítaniuk a többségi
hatalmat. Így például a Székelyföldre vonatkozó két autonómiatervezet között a
leglényegesebb különbség, hogy míg az SZNT a történelmi régió számára kér
területi autonómiát, az RMDSZ Hargita, Kovászna és Maros megyékben gondolkodik,
amely terület nagyobb, és olyan kistérségeket is magába foglal, ahol ma már
kisebbségben élnek a magyarok. A KMAT üdvözölte a miniszterelnöki megbízott
eddigi erőfeszítéseit, és felkérte őt, hogy érje el egy olyan
autonómiastatútumnak a kidolgozását és Bukarestben történő benyújtását, amely a
lehető legnagyobb magyar társadalmi és politikai támogatottsággal rendelkezik. Többen úgy vélték, hogy az erdélyieknek –
mindenekelőtt a folyamatos parlamenti képviselettel rendelkező,
kormánytényezővé is többször előléptetett RMDSZ-nek
– egy negyedszázad állt rendelkezésükre az autonómia különböző formáinak a
megvalósításához, mégis ott tartanak e téren, ahol az 1989-es
rendszerváltozáskor. Az akkori események egyik elindítója, Tőkés László
rámutatott: a Magyarországot felszabdaló trianoni döntés centenáriumát megelőző
fokozódó romániai magyarellenesség
is a közösségi önrendelkezés hiányára vezethető vissza. Ennek apropóján a KMAT centenáriumi
megemlékezések egész sorozatával készül felidézni azokat a jelentős történelmi
eseményeket, amelyek megelőzték a sorsfordító békediktátumot. Az egész
Kárpát-medencére kiterjedő, Válasz
Trianonra: az autonómia című projekt részletes programját a testület
novemberi tanácskozásán dolgozzák majd ki. „Alapvető célunk a történelmi
valóság megismerése, a megbékélés keresése az utódállamok többségi nemzeteivel
és a Trianon okozta, máig ható következményeknek a gyógyítása” – hangoztatta a
KMAT elnöke. „Nem Magyarország felosztásának dátumát, a trianoni békediktátum
1920. június 4-i aláírását tekintjük évfordulói alkalomnak önmagában, hanem az
egész 1918–20-as periódust Gyulafehérvártól Versailles-ig terjedően, ebben sok,
az utódállamokban kellőképpen nem ismert és megfelelően nem ismertetett
történés és vonatkozás benne van” – mondotta Tőkés László. Kifejtette: annyi
történelemhamisítás volt ebben a témakörben, hogy a kisebbségi helyzetbe került
magyaroknak mindenképpen át kell beszélniük történelmi traumáikat azokkal a többségi nemzetekkel, amelyekkel
együtt élnek, és hozzá kell járulniuk az olyan hibáknak a kijavításához is,
mint amilyen a későbbi romániai asszimilációs politika. Hangsúlyozta:
Romániában például számos olyan igazságtalanság érte a magyarságot, amely
ellentétes a Gyulafehérvári Nyilatkozat szellemével, a centenáriumi
rendezvénysorozattal pedig arra is emlékeztetni akarják a románságot, hogy a
történelmi dokumentumba foglalt autonómiaígéretéről megfeledkezett. A KMAT két állásfoglalást is kiadott
pénteken. A zárónyilatkozat
megállapítja: a Kárpát-medencei magyar közösségek gondjainak a többsége az
önrendelkezés hiányára vezethető vissza. Kulcsfontosságúnak tartja, hogy az
autonómiatörekvéseket minden nemzedék támogassa, első renden is a fiatalok,
akiknek át kell venniük a stafétákat. A marosvásárhelyi
római katolikus gimnázium működésének ellehetetlenítése ellen tiltakozva a
KMAT felszólította a román kormányt, hogy az európai normákat tiszteletben
tartva biztosítsa a magyar közösség alapvető jogát az anyanyelvi oktatáshoz, az
általa választott törvényes keretek között. Az autonómiatanács közölte:
támogatja a Minority SafePack néven
ismertté vált európai polgári kezdeményezést, és felkéri a tagszervezeteken
keresztül a Kárpát-medencei magyar közösségeket, valamint nemzetközi
partnereiket, hogy tagjaik aláírásával segítsék a kezdeményezés sikerre
vitelét. Az egymillió aláírást igénylő európai szintű kezdeményezés fontos
eszköz lehet az őshonos nemzeti kisebbségek helyzetének rendezésében. A Kárpát-medence kisebbségben élő magyar
közösségeinek politikai szervezeteit és pártjait tömörítő tanács nyilatkozatban foglalt állást az új ukrajnai oktatási törvény ellen, és
felkérte az ukrán államfőt, hogy ne hirdesse ki a jogszabályt, amely semmibe
veszi Ukrajna nemzetközi vállalásait, megfosztva az országban élő nemzeti
kisebbségeket az anyanyelven való tanulás lehetőségétől, felgyorsítva ezzel az
asszimilációs folyamatokat, ami alapjaiban veszélyezteti azok megmaradását. A KMAT ülését követően rendezték meg a
bevezetőben említett autonómiakonferenciát,
amely másnap, szeptember 23-án délután sajtóértekezlettel zárult. A KMAT
rendszeresen szervez reprezentatív tanácskozásokat a téma európai szakértőivel
az autonómia eszméjének népszerűsítése, formáinak megismertetése céljából, e
mostanira több tucat Kárpát-medencei magyar fiatalt is meghívtak a nemzedéki folytonosság megteremtése
érdekében. A
konferencia témakörei négy blokkba rendeződtek: 1. az autonómia meghatározása, elérésének módja; 2. eredmények, eredménytelenségek, alternatív
megoldások; 3. az autonómia
kivívásának folyamata, közjogi vonatkozások; 4. oktatás és autonómia, szórvány és autonómia. Az előadók sorában
ott volt Elisabeth Nauclér
finnországi svéd politikus és jogász, volt helsinki parlamenti képviselő és
ENSZ-munkatárs, az Aland-szigeteki autonómia emblematikus alakja, Kalmár Ferenc volt országgyűlési
képviselő, jelenleg Magyarország szomszédságpolitikájának fejlesztéséért
felelős miniszteri biztos, az Európa Tanács közgyűlése által 2014-ben
elfogadott jelentés szerzője – a nemzeti kisebbségek európai helyzetéről és
jogairól szóló jelentése mérföldkő és hivatkozási alap Európában a kisebbségi
kollektív jogok területén –, Duray
Miklós, a felvidéki magyarság prominense, a szlovákiai rendszerváltás
főszereplője és nagy tanúja, Izsák
Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke,
Orosz Ildikó, a Kárpátaljai
Magyar Pedagógusszövetség és a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola
elnöke, Pásztor István, a Vajdasági
Magyar Szövetség és a vajdasági tartományi parlament elnöke. Illusztris korreferensei
voltak a konferenciának: Szili Katalin
miniszterelnöki megbízott, Sándor
Krisztina, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács ügyvezető elnöke, Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar
Néppárt elnöke, Nyilas Mihály, Magyarkanizsa
község volt elnöke, a vajdasági tartományi kormány tagja, Bodó Barna egyetemi docens, a temesvári Szórvány Alapítvány elnöke,
Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar
Néppárt ügyvezető elnöke, ifj. Szilágyi
Ferenc egyetemi docens, a Partiumi Autonómiatanács elnöke, Lőrincz Csaba, a Hargita Megyei Tanács
elnöki kabinetjének munkatársa. Az egyes panelek levezető elnökei Csóti György volt országgyűlési
képviselő, a Kisebbségi Jogvédő Intézet igazgatója, Mécs László, a KMAT korábbi és Bedő
Árpád, a testület jelenlegi titkára, valamint Szili Katalin voltak. A tartalmas, szerteágazó kérdéseket,
megközelítéseket és válaszokat felvetett konferenciát záró sajtótájékoztatón Tőkés László EP-képviselő arra is felhívta a
figyelmet, hogy a többé-kevésbé kiteljesedett egyházi és akadémiai autonómia
közegében lezajlott önrendelkezési tanácskozás olyan törekvéseket tűzött
napirendjére, amelyek a formai és tartalmi különbözőségek dacára a legteljesebb
normalitásról szólnak. Ezzel összhangban a legsürgetőbb teendők egyike elérni
azt, hogy a Kárpát-medencei magyar nemzeti közösségek ne jelentsenek nemzetbiztonsági
kockázatot a többségi nemzetállamok szemében. Elisabeth Nauclér ezzel
egyetértve fejtette ki, hogy tapasztalati úton győződhetett meg az évek során:
a világ és Európa több részén létrejött és működő autonómiák igazolják az
önrendelkezési törekvések legitimitását.
Kérjük felhasználóinkat, hogy a Külhoni Magyar Sajtószolgálat anyagait minden esetben KMS jelzéssel használják fel.
Az MTVA szó szerint, minden változtatás nélkül továbbítja a KMS-be beadott közleményeket, a szövegekért minden esetben a közleményben jelzett közlő a felelős.
(c) Copyright MTVA
Forrás: Külhoni Magyar Sajtószolgálat
Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap 2013 © Minden jog fenntartva.
|