Huszonhat évvel ezelőtt, 1991. szeptember 29-én kénytelen volt az utolsó ember is elhagyni Kórógyot. A település a megszállók szabad prédájává vált. Az évfordulón minden évben koszorúzással és gyertyagyújtással emlékeznek a helyiek a település központjában álló emlékműnél. Az idei megemlékezésen részt vett Tomo Medved, a horvát honvédők minisztere is, aki köszönetet mondott a kórógyiaknak a honvédő háborúban tanúsított hősi helytállásukért.
 
Kórógyot a honvédő háború kitörése (1991) előtt jómódú emberek lakták. Egy nyugodt, békés életnek vetett véget 26 évvel ezelőtt a háború. Kórógy történetében az egyik legtragikusabb nap szeptember 29-e, amikor az Árpád-kori magyar település már nem tudott tovább ellenállni a szerb agressziónak. A falu lakossága kénytelen volt elmenekülni, házaikat, gazdaságukat kifosztották. Templomuk is megsérült, lepusztult. A sebekből, romokból felépült településre újra visszatért az élet, a tragikus események emlékképei is már egyre ritkában törnek föl. Azokról viszont azóta sem feledkeznek meg, akik életükkel fizettek a szabad Horvátországért. Rájuk emlékeznek minden év szeptember 29-én.
A Tordinci járás Magyar Kisebbségi Önkormányzatának szervezésében idén is összegyűltek a falu központjában felállított emlékműnél az áldozatok hozzátartozói, a falubeliek és a különböző egyesületek képviselői.
- Kötelességünk emlékezni újkori történelmünk legszomorúbb időszakára. Fontos, hogy gyerekeink, a felnövekvő generációk is tisztában legyenek a 91-ben történtekkel, azzal, hogy, mit éltek át akkor a falubeli emberek, és hogy miért kellett elhagyni a szülőfalunkat – mondja Cserepes Zoltán, a Tordinci járás Magyar Kisebbségi Önkormányzatának elnöke.
Először egyperces néma csenddel emlékeztek meg a honvédő háború áldozatairól, majd felidézték a 26 évvel ezelőtti eseményeket.
Kórógyot 1991. június 19-én aknavetőkkel is lőni kezdték. A lakosság kézifegyverekkel védekezett. A szlavóniai magyar falu több mint kilencszáz fős lakossága az agressziót elkövető „jugoszláv” katonaság és a velük felvonuló szabadcsapatok előretörése miatt elhagyta a falut. Először az asszonyok és gyerekek menekültek át Magyarországra, majd szeptember 29-én telibe találták a falu templomtornyát is, amit követően az utolsó védők is kénytelenek voltak elhagyni Kórógyot. Bár az erdődi egyezményt már 1995-ben aláírták, Kórógy magyarjai csak 1998-ban kezdhették meg a hazatérést a szerbek által lepusztított házaikba, melyekből minden mozdíthatót elvittek.
Az egybegyűltekhez szólt Božo Galić, Vukovár-Szerém megye zsupánja, De Blasio Antonio eszéki magyar főkonzul és parlamenti képviselőnk, Jankovics Róbert is, aki a honvédő háborúban részt vett magyarok szerepét és hősies helytállását hangsúlyozta. Hozzátette, hogy a szomorú őszi megemlékezések Kórógyon kezdődnek, majd Szentlászlón, Dályhegyen és Vukováron folytatódnak, ezért, mint mondta, mindent megtesz a horvátországi magyar honvédők helyzetének javításáért, ugyanakkor magyar közösségünk Horvátország megvédésében való részvételét minél szélesebb körben hirdeti továbbra is.
A kórógyiaknak, a magyar nemzetiségű harcosoknak Tomo Medved, a horvát honvédők minisztere is köszönetet mondott. Majd a horvátok és a magyarok régóta tartó együttélését és együttműködését hangsúlyozva kijelentette, „a megye zsupánjával és a magyar kisebbségi képviselővel egy egységesebb és szebb jövőt építhetünk”. Megyei, járási, önkormányzati, egyesületi képviselők fejet hajtva tisztelegtek az áldozatok emléke előtt. Koszorút helyezett el - többek között - Željko Matanović és Silović Mihaela, a Tordinci járás elöljárója és helyettese, valamint Jakumetović Rozália, a Vukovár-Szerém megyei Magyar Kisebbségi Önkormányzat elnöke is.