Mint ismeretes, a napokban Klaus Iohannis átvette Düsseldorfban azt a Német Polgári Díjat, melyet a Bad Harzburg Polgári Alapítvány „a különböző etnikumok harmonikus együttélésének támogatásáért, valamint a szabadság, a demokrácia és a pluralizmus melletti elköteleződéséért” ítélt oda a román államfőnek. Az Erdélyi Magyar Szövetség Országos Elnöksége állásfoglalást adott ki ezzel kapcsolatban, alább olvasható: 
 
A szélsőséges és magyarellenes megnyilvánulásairól ismert Klaus Iohannis kitüntetése jelzi: a nemzetközi színtéren hosszú évtizedek óta hangoztatott hazug sikerpropaganda – miszerint a hazai őshonos kisebbségek jogait példásan biztosítják a magyarellenességet egyébként állampolitikává emelő, egymást követő bukaresti kormányok – beérett, s miközben hétről hétre szembesülünk az újabb és újabb, intézményeinket és közösségeinket célzó támadásokkal, az európai fórumok nem vesznek tudomást mindezekről. Felháborító, hogy pont egy olyan államfőt tüntetnek ki az „etnikumok harmonikus együttélésének támogatásáért”, aki a világjárvány-sújtotta időszakban – a megfelelő válságkezelés helyett – élő tévéadásban uszított közösségünk ellen, gúnyolódva a magyar nyelvvel. Elfogadhatatlan, hogy miközben az önálló, román állami pénzből fenntartott magyar felsőoktatás kérdése megoldatlan, a jogtalanul elkobzott vagyonok visszaszolgáltatása egy helyben áll, intézményeinket időről időre a felszámolás veszélye fenyegeti, a magyarellenes hangulat egyre kiélezettebb és elterjedtebb, amikor hősi katonatemetőnket meggyalázzák, a békésen megemlékező magyarokra büntetlenül botokkal támadnak, nyelvi és a szabad szimbólumhasználatra vonatkozó jogaink pedig mindegyre sérülnek, az ezen eseményekért egyszemélyben is felelős államelnök az emberi- és kisebbségi jogok legfőbb bajnokának szerepében tetszeleg.
Klaus Iohannis már rég méltatlanná vált nemcsak az ilyen és ehhez hasonló díjakra, de az államfői tisztség betöltésére is. Miközben országát kormányválságok, megélhetési válság és számos egyéb megpróbáltatás sújtja, ő rendszerint visszatalál a korábban is bevált stratégiához, és a magyar kártyát kijátszva etnikai feszültségkeltéssel, uszítással próbálja meg elterelni a figyelmet Románia legégetőbb problémáiról és a bukaresti kormányok kudarcairól. Ha az államfő komolyan venné a díj átvételekor általa is hangoztatott értékeket, mint például a polgárok számára a független bíróságok által garantált védelmet, a demokratikus vitákat vagy épp a jogállamiságot, akkor mindent megtenne az erdélyi magyarság ügyeiben rendszeresen felbukkanó koncepciós ítéletek ellen, felemelné szavát és intézkedéseket szorgalmazna a magyarellenes események megfékezése érdekében, valamint belátná: az erdélyi magyarok jogos önrendelkezési törekvései a legfőbb lojalitási nyilatkozatok Románia mellett.
Mindaddig azonban, amíg a nemzetközi fórumok nem tudják vagy nem akarják felismerni a romániai őshonos nemzeti kisebbségek közel sem kielégítő helyzetét, s erről az arra leginkább alkalmatlanok kitüntetésével tesznek tanúbizonyságot, nem marad más választásunk, mint – európai partnereink bevonásával – minden adandó alkalommal tájékoztatni a széles nyilvánosságot az erdélyi magyarság helyzetéről és a romániai valóságról.