Megkezdődtek a VIII. Temesvári Magyar Napok
MÁÉRT - 2023. szeptember 21., csütörtök 15:02
Ökumenikus fohásszal, köszöntőbeszédekkel
és kulturális műsorral zajlott le tegnap este a Temesvári Operában a VIII.
Temesvári Magyar Napok (2023. szeptember 20–24.) nyitógálája. A szervező Várbástya
Egyesület meghívottjaként Tőkés László egykori temesvári lelkipásztor, a Királyhágómelléki
Református Egyházkerület volt püspöke, az Európai Parlament volt tagja és alelnöke,
az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke is mondott beszédet:
„Erős várunk”: Temesvár
Harmincnégy évvel ezelőtt
gondolni sem lehetett arra, hogy „Magyar Napokat” tartsunk Temesváron. Ostromállapotban
éltünk Ceau?escu diktátor Romániájában – az akkor megfogalmazott metafora értelmében:
Temesvár ostroma zajlott. És Temesvár sorsában osztoztak többé vagy kevésbé
országunk többi városai és falvai. Ez különösképpen érvényes volt számszerű
kisebbségben élő, szorongatott magyarságunkra. Dávid módjára élet-halál harcot
vívtunk az isten- és embertelen hatalom Góliátjával. A 46. Zsoltárt énekkölteményében
megszólaltató nagy reformátorunk, Luther Márton hitéből merítve azonban hittel
vallottuk, hogy: „Erős várunk nékünk az Isten, / És fegyverünk ellenség ellen,
/ Megszabadít veszedelemtől, / Amely ránk most mindenünnen tör.” És törhetetlen
hitünk 1989 szent karácsonyán Isten csodájaképpen beteljesedett.
Abban az időben Európa és a
nagyvilág is csodájára járt Temesvárnak. Városunk népei és egyházai egy emberként
állták az ostromot, az „oszd meg és uralkodj” gyűlöletkeltő elvére építő
zsarnoki hatalom összeomlott, és országunk „első szabad városaként” Temesvár zászlóshajója
lett a romániai forradalomnak. Méltán állapította meg a Temesvári Kiáltvány 4.
pontja, hogy: „A Temesvári Forradalom győzelméért a románok mellett életüket áldozták
magyarok, németek, szerbek és más etnikai közösségek tagjai is, akik évszázadok
óta békében és jó egyetértésben élnek együtt városunkban. Temesvár egy olyan
román és európai város, amelynek nemzetiségei visszautasították és visszautasítják
a nacionalizmust.”
Az immár nyolcadikszor sorra
kerülő Temesvári Magyar Napok jó alkalom arra, hogy felidézzük a múltat, értékeljük
a jelent és előre tekintsünk a jövőbe. Sajnálattal kell beismernünk, hogy az
eltelt három évtized alatt a forradalom fénye igencsak megkopott. A Temesvári
Kiáltvány forradalmi programpontjai többnyire papíron maradtak. A szabadság eufóriájában
fogant elvárásaink és reményeink nem, vagy csak kis részben teljesültek.
Magyarságunk kedvező módon alakuló helyzete is visszájára fordult. Európától
sem azt kaptuk, amit reméltünk. Temesvár szelleme is csorbát szenvedett. Nem
voltunk képesek sorsunkat a kezünkbe venni. A jobb sorsra érdemes országunkból
kivándorlók millióinak hada ma már lábával szavaz a kilátástalanságra és reménytelenségre,
a szülőföldjüket elhagyó magyar testvéreink pedig puszta megmaradásában veszélyeztetik
nemzeti közösségünket. Elég, hogyha csak a migránsválságot és az ukrajnai
proxiháborút vesszük figyelembe, hogy belássuk: egész Európa – s benne mi
magunk is – globális ostrom alatt állunk.
Ezen körülmények között és
ezek ellenére azonban hinnünk kell, hogy: „Erős várunk nékünk az Isten”. A
Zsoltáros szavával szólva: „Zúghatnak, tajtékozhatnak a tenger hullámai, hegyek
rendülhetnek meg háborgásától. / Forrásainak árja megörvendezteti Isten városát,
a Felségesnek szent hajlékait. / Az Isten ő közepette van, nem rendül meg;
megsegíti Isten virradatkor.” (Zsolt 46, 4-6).
Az „Isten városa”, Európa
kulturális fővárosa a mi mostani olvasatunkban: Temesvár. Veszprém és a görögországi
Elefszína társaságában olyan európai „erős vár”, mely az erejében meggyengült,
valamikori „keresztény Európa”, a hitében és önazonosságában megrendült
kontinensünk egyik tartóoszlopa és védőbástyája. A kultúrák gazdagságának és
sokszínűségének városaként Temesvár addig töltheti be ezt a szerepét, amíg a
politikailag korrekt multikulturalitás tévútjára lépve nem esik az asszimiláció,
a nemzeti homogenizáció csapdájába, hanem híven megőrzi a nemzeti és vallási közösségeinek
örökségét.
Beszédem elején a szabadságért,
a létért való küzdelem időszakának hőskorát idéztem. Ma már más idők járnak: az
építés korszaka érkezett el. A Várbástya Egyesület – amint a nevében is kifejezésre
juttatja – ennek a közösségépítésnek, a nemzeti értékteremtésnek a letéteményese.
Tagsága – a civil szervezetek – és szövetségesei – az egyházak – hitünk és kultúránk
építőköveiből emelnek „erős várakat” magyarságunknak, nemzetünknek. A
Millenniumi templom és a Református bérpalota, az Új Ezredév Református Központ
és a nehéz pénzen visszavásárolt Magyar Ház a temesvári és a bánsági magyar élet
olyan „bástyái” és „erős várai”, melyek hitbeli meggyőződésünk, nemzeti
hovatartozásunk és élni akarásunk bizonyságaképpen híven jelölik ki közös jövendőnk
útját.
Isten gazdag áldása legyen a
Temesvári Magyar Napokon!
Tőkés László
Kérjük felhasználóinkat, hogy a Külhoni Magyar Sajtószolgálat anyagait minden esetben KMS jelzéssel használják fel.
Az MTVA szó szerint, minden változtatás nélkül továbbítja a KMS-be beadott közleményeket, a szövegekért minden esetben a közleményben jelzett közlő a felelős.
(c) Copyright MTVA