A Külhoni Magyar Sajtószolgálatról

Az úzvölgyi magyar katonatemető „nemzetköziesítésének” hírére az Erdélyi Magyar Szövetség Országos Elnöksége állásfoglalást adott ki ma. Alább olvasható:

Azt követően, hogy Hargita és Bákó megye prefektusa, Hargita Megye Tanácsának elnöke, Csíkszentmárton község és Dormánfalva polgármestere, valamint a védelmi minisztérium képviselője június 30-án megegyeztek abban, hogy az Úzvölgyében harcoló valamennyi nemzet képviselőinek emlékhelyet állítanak hősi katonatemetőnkben, az Erdélyi Magyar Szövetség Országos Elnökségeként fontosnak érezzük megállapítani:
1. Üdvözöljük, hogy a 2019 óta húzódó, botrányokkal teli ügy rendezéseként eltávolították az illegálisan felállított betonkereszteket, ugyanakkor meggyőződésünk, hogy az egyetlen és valódi siker a nyílt provokáció, valamint az abból eredő, félelemkeltő és magyarellenes agresszió megelőzése lett volna.
2. A fent említett tisztségviselők legutóbbi megegyezését elfogadhatatlannak tartjuk. A történelmi tények és a rendelkezésre álló, vonatkozó dokumentumok és források bizonyítják: az úzvölgyi katonatemetőben nem nyugszanak román hősök (kizárólag az osztrák–magyar hadseregben szolgálatot teljesítő és hősi halált halt katonák), így a különböző nemzetek képviselőinek állítandó emlékhely nem lehet más, mint a történelemhamisítás egy újabb eszköze.
3. A történelem önkényes és egyoldalú átírására tett román állampolitikai törekvések már mindannyiunk számára ismertek, az azonban még a hazai közéleten edződöttekben is megütközést kelthet, hogy ezen újabb próbálkozás Borboly Csaba vezényletével zajlik. Hargita Megye Tanácsának elnöke nemcsak képtelen volt megelőzni a fizikai atrocitásba torkolló úzvölgyi provokációt, de most arra készül, hogy – a megbékélés hamis jelszava alatt – lenullázza azt az erkölcsi győzelmet, melyet jogi úton sikerült elérni, valamint aktívan részt vesz a történelemhamisítás e minősített esetében.
4.Hangsúlyozzuk: a háborúban elesett katonák – nemzeti hovatartozástól függetlenül – megérdemlik, hogy az utókor emlékműveket állítson tiszteletükre, de csak olyan körülmények között, hogy azok ne sértsék más nemzetek önérzetét, valamint ne törekedjen a már létező – és a kollektív emlékezet színtereiként működő – emlékhelyek átértelmezésére.