Tisztelt Felhasználó!

Az erdélyi képzőművészet történetében újra és újra megfogalmazódott egy, az önazonosság jegyében fogant erdélyi képzőművészeti gyűjtemény társadalmi szükséglete. Az „Erdélyi Művészeti Múzeum” létrehozásának gondolata, ennek a szükségletnek megfelelően, szinte az 1989-es rendszerváltás pillanatától a romániai magyar művészeti élet egyik dédelgetett célja volt. Immár tíz éve működik Sepsiszentgyörgy központjában, az Olt utca elején az Erdélyi Művészeti Központ (EMŰK), amely legfőbb feladatának tartja, hogy belátható időn belül az erdélyi képzőművészet megközelítőleg egy reális, kultúraközi viszonylatban is értékelhető, konvertálható önképet alakítson ki, mind a maga, mind környezete számára. Ennek megfelelően célja az 1920 utáni, erdélyi képzőművészet tárgyi emlékeinek összegyűjtése, feldolgozása és bemutatása, de ugyanakkor feladatának tekinti az alkotók hagyatékának szakmai ápolását, művészetük átmentését a jövő nemzedékei számára.
A centrum következő nagyszabású tárlata az 1909-ben a partiumi, Szatmár vármegyei Szinérváralján született, 1999-ben a Szolnok-Doboka vármegyei Désen elhunyt grafikus és festő, Incze János életművébe enged majd bepillantást. Ő sosem járt akadémiára, Szatmárnémetiben érettségizett, boltosinas, kertész, majd festőmunkás volt a kolozsvári porcelángyárban, közben el-eljárt a szépművészeti iskolába is, de végül a nagyenyedi kollégiumban szerzett tanítói oklevelet 1934-ben.
Előbb Zilahon tanított, majd Désen telepedett le, nyári szüneteit a nagybányai Szabad Festőiskolában töltötte Ziffer Sándor mellett. 1938-ban két albumban jelentkezett linóleummetszeteivel, 1941-ben részt vett a Barabás Miklós Céh fiataljainak kolozsvári tárlatán, s ettől fogva több önálló vagy kollektív kiállításon mutatkozhatott be. 1969-ben tanulmányutat tett Olaszországban, úti beszámolóit romániai magyar lapok közölték.
Alakos tájfestészete – elsősorban Dés megjelenítésével – megszerezte számára az „erdélyi Brueghel” titulust, bár a modern festészet karakteres képviselői közé tartozott. Könyvillusztrátorként grafikusi képességeiről adott bizonyságot. Önarckép címmel 1982-ben megjelent Kriterion-kötete a szerző ajánló sorai szerint „nem időrendbe szedett önéletrajz, inkább mozaikok sorozata egy gyermek festővé válásáról, majd a festő életútjáról, amely egyáltalán nem mondható rózsákkal – inkább tövisekkel – kirakottnak...” A kiadvány első része kormegjelenítő erejével a hagyományos erdélyi emlékirat sajátosságait mutatja fel, a továbbiakban az erdélyi magyar művészeti életnek s a szerző külföldi utazásokon szerzett képzőművészeti élményeinek dokumentuma.
Incze János Dés a Romániai Képzőművészek Országos Szövetségének, majd az 1990-es évek első felében újjászerveződő Barabás Miklós Céhnak volt a tagja haláláig. EMŰK-beli retrospektív tárlatának megnyitójára július 23-án, kedden délután 3 órakor kerítenek sort, Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke, Tamás Sándor, a Kovászna Megyei Tanács elnöke, Deák Ferenc Loránd művészettörténész és Bordás Beáta intézményvezető részvételével és közreműködésével. Az esemény egyben a 33. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor egyik előrendezvénye lesz.