A Külhoni Magyar Sajtószolgálatról

A Zrínyi Magyar Kultúrkör és a Glotta Nyelvi Intézet Nyelvi tájképek Baranyában és Szlavóniában címmel rendezett plakátkiállítást múlt hét csütörtökön az eszéki Waldinger hotelben a magyar nyelv napja alkalmából. A kiállítás elsődleges célja az volt, hogy képet adjon a drávaszögi és a szlavóniai települések lakosainak vizuális nyelvhasználatáról. Az intézet munkatársai Bellye, Eszék, Kopács, Várdaróc, Laskó, Kórógy, Ójankovác, Csúza, Kiskőszeg és Kengyia nyelvi tájképét dolgozták föl.
A vizuális nyelvhasználat kutatása „nyelvi tájkép” címszó alatt önálló kutatási területté nőtte ki magát az utóbbi tíz évben. A mai nemzetközi kutatások tágan értelmezik a nyelvi tájkép fogalmát, így különféle vizuális nyelvhasználati módokkal foglalkoznak. A fogalmat kanadai szociálpszichológusok fejlesztették ki a quebeci franciák etnolingvisztikai vitalitásának kutatására; a táblák és a feliratok (geo)szemiotikai alapú, kvalitatív szempontú vizsgálatát pedig Scollon és Scollon (2003) könyve alapozta meg. Ezt követően a képelemzés a kutatások, különösen a többnyelvű nyelvi elrendezések leírásának egyre szervesebb elemévé vált.
A nyelvi tájkép egyre növekvő nemzetközi irodalmában kiemelt szerepet kap a kérdés: a vizuálisan is leírható többnyelvű szociolingvisztikai valóságban hogyan jelenítődnek meg és értelmeződnek a különböző kisebbségek nyelvei.
Az utóbbi időben a Kárpát-medencében is egyre több, jobbára elszigetelt kutatás született e tárgykörben, illetve a kétnyelvű írásbeliséggel vagy akár a hivatali nyelvhasználattal foglalkozó értekezések is tárgyaltak már számos idevágó részletkérdést. Ugyanakkor a vizuális nyelvhasználatra fókuszáló, összehangolt, átfogó vizsgálatok éppúgy hiányoznak, mint a több országra kiterjedő összehasonlító elemzések.
A kiállítás célja
Dr. Lehocki-Samardžić Anna, a horvátországi Glotta Nyelvi Intézet elnöke a kiállítás megnyitóján elmondta, a Nyelvi tájképek Baranyában és Szlavóniában című kiállítás elsődleges célja, hogy képet adjon a drávaszögi és a szlavóniai települések nyelvi tájképéről.
- Az összehangolt, elméletileg és módszertanilag megalapozott kutatások szükségessége azért is vitathatatlan, mert – különösen az elmúlt két évtizedben – mind a magyarországi kisebbségek, mind a Kárpát-medencei magyar közösségek esetében jogi és politikai szempontból gyakran tematizálódtak ezek a kérdések, és a vizuális nyelvhasználat igen jelentős és élénk vitákat keltő területté vált – fejtette ki dr. Lehocki-Samardžić Anna.
A nyelvi tájkép nemzetközi kutatási gyakorlatával összhangban az eszéki kiállítás is az interdiszciplináris megközelítéseket részesíti előnyben, hiszen a nyelvészet mellett a földrajz, a történelem, a néprajz, a szociológia és a jogtudomány művelői is foglalkoznak a vizuális nyelvhasználattal.
A szervezők elmondták azt is, tervezik, hogy a jövőben a plakátkiállítást további településeken is bemutatják, valamint a kutatási anyagból egy közös kötet is készülne az Imre Samu Nyelvi Intézettel. Valamint azt is, hogy a kutatás folytatódik, és minden magyarlakta település nyelvi képét feldolgozzák.
Nyelvi irodák
2001-ben a négy nagy magyarlakta régióban, Erdélyben, Felvidéken, a Vajdaságban és Kárpátalján alakultak meg a nyelvi irodák a Magyar Tudományos Akadémia támogatásával, ehhez csatlakozott 2007-ben az ausztriai, alsóőri Imre Samu Nyelvi Intézet, amely interregionális központként koordinálta a három kisrégió, Muravidék, Őrvidék és a Drávaszög nyelvészeti kutatásait. Az MTA Termini Magyar Nyelvi Kutatóhálózata tömöríti a határon túli magyar nyelvi irodákat és intézeteket, amelynek 2014-től tagja a horvátországi magyarok nyelvét kutató Glotta Nyelvi Intézet is. A horvátországi nyelvi intézet a gyorsan fogyó horvátországi magyar közösség nyelvének kutatását tűzte ki fő céljául, de emellett számos más tevékenységet is kíván folytatni.