A Külhoni Magyar Sajtószolgálatról

Az idei, tizedik kiadásához érkezett Kolozsvári Magyar Napok programjában kiemelt szerepet kapott a rendszerváltozás 30. évfordulója. Ennek okán a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen egy olyan kerekasztal-beszélgetést szerveztek, mely a Rendszerváltás 30: Szemtanúk és szereplők címet viselte, meghívottjai pedig Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke, Németh Zsolt, az Országgyűlés Külügyi bizottságának elnöke, Kulin Ferenc, egykori MDF-es politikus, Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke, Szent-Iványi István, egykori SZDSZ-es politikus és Gróh Gáspár irodalomtörténész voltak. A beszélgetés során – amelyet Gulyás István televíziós szerkesztő moderált – filmbejátszások idézték fel az 1989-es történéseket. 
Az eseményt Mile Lajos kolozsvári magyar főkonzul nyitotta meg, aki a beszélgetés meghívottairól szólva kiemelte, hogy ők mind olyan cselekvő-részvevő alakjai a kelet-európai rendszerváltozásnak, akik a korabeli viszonyokat is tökéletesen ismerik.
Tőkés László elmondta: 1989-et joggal nevezik a „csodák évének”, és akkor igazolódott be az a felvetés, hogy a Nicolae Ceausescutól való megszabadulás egyenlő a kommunizmustól való megszabadulással. Az EMNT elnöke felidézte: a kommunista diktatúra idején különböző „partizánvonalak” voltak aktívak, különböző szakterületeken fejtették ki tevékenységüket a diktatúrával szembe helyezkedők – így például irodalmi és egyházi vonalon is tetten érhető volt ez –, ám e tevékenységek gyakran eredményeztek letartóztatásokat, az előállítottaknak pedig gyakorta „megengedték”, hogy elhagyják az országot. A forradalom szikráját kipattintó Tőkés László rámutatott: a 89-es fordulatnak euforikus hatása volt, s úgy hitte maga is: a forradalom után elérkezik az idő arra, hogy a románság és a magyarság rendezze közös dolgait, s akik együtt szenvedek a kommunizmus ideje alatt, majd pedig együtt küzdöttek a közös ellenség – a kommunista diktatúra – ellen, egymásra találhatnak és „fraternizálhatnak”. Az EMNT elnöke megjegyezte: 1989 hangulatát a jóhiszeműség jellemezte, ezért volt különösen megdöbbentő az azt követő kommunista visszarendeződés és magyarellenes hisztéria megtapasztalása.
Kulin Ferenc elmondta: Antall József későbbi miniszterelnök józanságán múlott, hogy nem indultak magyar önkéntesek harcolni Erdélybe akkor, amikor titkosszolgálati diverzió hatására magyarellenes pogrom történt Romániában. Megemlítette: 1990 januárjában Bukarestben a romániai rendszerváltás egyik kulcsfigurája, Gelu Voican-Voiculescu köszönetet mondott ezért az MDF delegációjának. Ceausescu ugyanis egy román–magyar konfliktus kirobbantásával próbálta menteni a hatalmát.
Lezsák Sándor rámutatott: már decemberben érezte, amikor egy segélyszállítmánnyal érkezett Marosvásárhelyre, hogy Románia nincsen felkészülve a változásra. Elmondta: Magyarország felkészülését 1956-tól számítja.
Németh Zsolt felidézte: Magyarországon is az erdélyi magyar ügy indította el a magyar ellenzék áttörésszerű megjelenését. A százezres tömeget megmozgató erdélyi magyarság melletti szolidaritástüntetés tette visszafordíthatatlanná a magyarországi változásokat.