A Külhoni Magyar Sajtószolgálatról

Októberben értékelte a szlovák kormány az ország „nemzetiségi politikáját”, s bár a jelentés kénytelen elismerni, hogy az elmúlt húsz év során mintegy 110 ezerrel csökkent a magyarok száma, az okokat nem vizsgálva arra a megállapításra jutott, amire I. Ferenc József magyarországi útja során: „Itt minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg vagyok elégedve!” 
Ennek megfelelően az elemzés nem lát semmilyen kivetnivalót például a kisebbségek nyelvhasználati gyakorlatában, így érthető, hogy meg sem említi az Európa Tanács velencei bizottságának a 2010-ben született értékelését, amely szerint Szlovákia az államnyelvről szóló törvényével sérti az Európa Tanács kisebbségi keretegyezményét. Ennek fényében aztán már nem meglepő, hogy nem kifogásolja a dokumentum a kisebbségi nyelvek használatáról szóló törvénnyel kapcsolatban a központi államigazgatási szervek teljes tétlenségét, például a kétnyelvű dokumentumok hiányát, s azt sem, az állami költségvetésben egyetlen centet sem terveztek az elmúlt években a kétnyelvűség betartásához szükséges adminisztratív kiadásokra.

És – persze – nincs szó a jelentésben arról sem, hogy bárki is megszegte volna a kisebbségek nyelvhasználatát szabályozó törvényt, amiért a kormányhivatalnak törvényből adódó kötelességeként pénzbírságot kellett kirónia.
Mert – emlékezzünk csak! – a Tt. 184/1999. számú törvénye a nemzeti kisebbségek nyelvének használatáról bizony kimondja, hogy a „Szlovák Köztársaság állampolgárai életének, egészségének, biztonságának vagy vagyonának fenyegetettségét érintő információkat a nyilvánosság számára elérhető helyeken az államnyelv mellett kisebbségi nyelven is feltüntetik” (4. § 6. bek.), aki pedig ennek nem tesz eleget – természetes vagy jogi személy –, szabálysértést követ el (7.b § 1. és 2. bek.). Ugyanezen paragrafus 4. bekezdése pedig egyértelműsíti, hogy „Amennyiben a kormányhivatal olyan kötelességszegést állapít meg, amely az (1) és (2) bekezdések szerinti közigazgatási szabálysértés és az írásbeli figyelmeztetésben meghatározott határidő leteltét követően sem történik meg a megállapított hiányosságok kijavítása, a kormányhivatal 50 eurótól 2500 euróig terjedő bírságot szabhat ki. A bírságot kiszabó eljárásra a közigazgatási eljárásról szóló általános jogszabály vonatkozik.”

Amennyiben a kisebbségi nyelvhasználati törvény olyan tökéletesen biztosítja jogainkat, ahogy azt a kormány jelentése tartalmazza, nyilván minden olyan településen, ahol a kormány 211/1999. számú rendelete szerint kötelező a kisebbségek nyelvének a használata, a gázművek kirakták a „Vigyázz! Robbanásveszély” feliratot, a villamosművek pedig a „Vigyázz! Nagyfeszültség” feliratot – például. A benzinkutakon pedig olvasható például a „Nyílt láng használata tilos!” felirat a polgárok életének, egészségének és biztonságának védelme érdekében. Hiszen a kormányhivatalt egyértelműen kötelezi a törvény az eljárásra a kötelességszegés esetén!

Mindebből adódóan nyilván csak a sors iróniája, hogy a Pro Civis Polgári Társulás munkatársai – akik több mint két éve „helyettesítik” az államigazgatási szerveket és készítik a kétnyelvű, szlovák-magyar formanyomtatványokat és fordítják a törvényeket – szolgálati útjaik során, véletlenszerűen 34 olyan töltőállomáson (benzinkúton) álltak meg, ahol az emberi életre, egészségre és biztonságra veszélyes figyelmeztető feliratok közül egyetlen egy sem volt olvasható a kisebbségek nyelvén. Minthogy a kisebbségi nyelvhasználati törvény ilyen mértékű arrogáns ignorálására nem számítottak, fotódokumentációt készítettek a kötelességszegésről, amit a napokban el is juttattunk a kormányhivatalhoz. Nem feljelentésként, segítségként ahhoz, hogy intézkedhessenek, s hogy igaza legyen a kormánynak akkor, amikor állítja: „itt minden nagyon szép, minden nagyon jó”. Na meg azért, hogy a szlovákiai kisebbségi polgár is elmondhassa: „mindennel meg vagyok elégedve”.