A Külhoni Magyar Sajtószolgálatról

Megtartották a róla elnevezett szemlét, és sírjánál is megemlékeztek

 
Az idei Merki Ferenc Anyanyelvápoló Szemlét a Horvátországi Magyar Pedagógusok Fóruma (HMPF) eszéki székhelyén rendezték meg, hat iskola anyanyelvápoló csoportja részvételével. A gyerekek népmeséket jelenítettek meg.
 
Merki Ferenc, a „tanító bácsi”, az iskolaigazgató, az egykori HMSZ elnöke tanügyi tanácsosként 1967-ben kezdte szervezni az ún. anyanyelvápolást Horvátországban, külön hangsúlyt fektetve a szórványvidékre. Halála után, egészen a 91-es háború kezdetéig az évente megrendezett anyanyelvápoló szemle az ő nevét viselte. A Horvátországi Magyar Pedagógusok Fóruma 2002 óta szervezi meg az Anyanyelvápolók Merki Ferenc Szemléjét, amelyeken a fakultatív magyarórákat látogató tanulók vesznek részt. Idén hat iskola tanulójának részvételével rendezték meg a sorrendben 16. szemlét.
Csapó Nándor, a pedagógusfórum elnöke azt mondja, a nem magyar környezetben magyart tanító pedagógusokra nagy felelősség és munka hárul, akiket a pedagógusszervezet igyekszik mindenben segíteni. A rendszeresen megtartott szemlével is a pedagógusokat és az anyanyelvápoló órákra járó diákokat kívánják támogatni.
Az idei szemlére a gyerekek egy-egy népmese feldolgozásával készültek, azt adták elő társaiknak.
A szemle az Emberi Erőforrások Minisztériuma és az Eötvös Loránd Tudományegyetem támogatásából valósult meg.

Merki Ferenc sírjánál is emlékeztek a pedagógusfórum tagjai
Merki Ferenc idén februárban lett volna 90 éves, 1985 áprilisában bekövetkezett korai halálával egy rendkívül tehetséges, sokoldalú embert veszített el közösségünk.
- A kisszámú horvátországi magyarság esetében minden egyes, közéleti feladatot vállalni akaró ember számít, és általában nem is tudjuk pótolni őket, így vagyunk mi is Merki Ferenc elvesztésével, ezért fontosnak tartjuk, hogy rendszeresen megemlékezzünk róla – mondta Kovacsevity Anna, a pedagógusfórum alelnöke a horvátországi magyar oktatás szervezőjének pélmonostori sírjánál. (mt)
 
 
 
Merki Ferenc (Vörösmart, 1927. február 27. – Belgrád, 1985. ápr. 6.): tanító, tanfelügyelő, a horvátországi magyar oktatás szervezője, a HMSZ elnöke. Kereskedőcsaládban született. Tanítói képesítést a második világháború utáni pedagógushiányt enyhítő szabadkai tanfolyamon szerzett, majd Fiuméban főiskolai tanulmányokat folytatott. Húszévesen Nagybodolyán és Kiskőszegen kezdte meg nevelői pályafutását. 1960-ban iskolaigazgatónak nevezték ki szülőfalujába, a vörösmarti algimnáziumba, amely akkortájt alakult át nyolcosztályos általános iskolává. A hatvanas években a horvátországi magyar iskolák oktatásügyi tanácsosa lett. 1967-ben a Horvátországi Magyarok Szövetsége elnökének választották, a tisztséget 1979-ig töltötte be. A horvátországi magyarság művelődési életének szervezése mellett továbbra is a magyar oktatás fejlesztésén fáradozott. Horvátország magyar szórványvidékein létrehozta az anyanyelvápolás hálózatát, melynek keretében a nyelvüket vesztett magyar gyerekek és azok a horvátok, akik a környezetükben élők nyelvét szerették volna elsajátítani, magyarul tanulhattak: huszonöt településen sikerült elérnie, hogy az iskolába bevezessék a magyar nyelv és kultúra oktatását. Számukra nagyszabású szemléket szervezett. A szórványokban meghonosított anyanyelvtanulás megszervezése ellenére sem sikerült megállítani a horvátországi magyarság fogyatkozását. Ötvennyolc éves korában halt meg az egyik belgrádi kórházban, szívműtétét követően; a pélmonostori temetőben nyugszik.