A Külhoni Magyar Sajtószolgálatról

 
Jelek szerint, az ügy rendkívüli kényessége ellenére, az Európai Parlament sem tudott kitérni a szovjet-orosz „nagy októberi forradalom” centenáriumáról való megemlékezés elől. Ez azonban egy plenáris vitára szorítkozott, bárminemű közös állásfoglalás elfogadása nélkül.
A „tematikus vitára” a parlament november 15-i ülésén került sor, Strasbourgban. A vita tárgyának megfogalmazása – „totalitárius bolsevik forradalom” – dicséretre méltó módon tükrözi a száz éve történtek történelmi átértékelésének szükségességét. Szolzsenyicinnel egyetértésben ma már aligha beszélhetünk másról, mint államcsínyről – fejezték ki többen is a felszólalók közül.
Az ülés kezdetén Petras Austrevicius litván képviselő ihletett kezdeményezésére az európai törvényhozók egy perc néma csenddel adóztak a vörös diktatúra százmilliónyi halálos áldozata emlékének. Történelme során az Európai Unió 500 millió polgára még sohasem volt ennyire közel egymáshoz; ez egy valóságos csoda – áradozott záróbeszédében Frans Timmermans, az Európai Bizottság első alelnöke. Ami pedig az eleje és a vége között elhangzott, széles skáláján mozgott a lenini puccs kárhoztatásának és dicsőítésének.
A sztálini Szovjetunió hősies harcot folytatott a hitleri Németország ellen – lelkendezett az egyik szélsőbaloldali felszólaló. A totalitárius rezsimek közös nevezőjén álló nácik és kommunisták egymással szorosan együttműködve zúdították Európára a szenvedések árját – mutatott rá Elmar Brok, a külügyi bizottság volt elnöke.A nagy októberi szocialista forradalom „inspirációs forrás” Európa jövője számára – hangzott egyfelől. Nem szégyellik magukat? Dicsőítik a gyilkos kommunizmust, s Lenint zseninek tartják? – volt rá az egészséges válasz azok, vagyis a többség részéről, akik a „soha többé” („never again”) közkeletű jelszava értelmében sürgették a történelmi igazságtételt. Egyik euroszkeptikus képviselő egyfajta „politbüróként” aposztrofálta az Európai Bizottságot. A néppárti felszólalók többsége viszont hiteles európaisága mércéjeként emlegette a totalitárius rendszerekkel való szakítást.
Hozzászólásában Tőkés László képviselő a krisztusi keresztre lesújtó sarló és kalapács jelképes szembenállásával jellemezte a kommunizmus jegyeit magán viselő és az iszlamizáció fenyegetésének kitett Európa jelenlegi helyzetét – azokra a botrányos esetekre utalva, hogy míg II. János Pál pápa emlékművéről a demokratikus Franciaországban drasztikus módon eltávolítják a kereszt jelét, ezenközben az Unió fővárosában, Brüsszelben az Európai Parlament biztosít helyszínt az októberi forradalmi államcsíny, illetve az egyházüldöző és a néhai pápa ellen merényletet szervező volt szovjet hatalom megünneplésére.
A tovább ható kommunizmus romboló örökségéről szólva erdélyi képviselőnk annak a kettős mércének a kiküszöbölését követelte, mely a nemzeti szocialista és a kommunista önkényuralmi jelképek, valamint a holokauszt és a kommunizmus bűntetteinek az egymástól eltérő megítélésében mutatkozik meg. Külön hangsúllyal szólt az Európát identitásában és értékeiben fenyegető azon keresztényellenességről, amely a francia forradalmi hagyományok mellett a kommunista állami ateizmusból veszi eredetét.
Említésre méltó, örvendetes körülmény, hogy idén Oroszország hivatalos formában nem emlékezett meg jogelődje – a szovjet állam – dicstelen „születésnapjáról”. Európai képviselőnk vélemény szerint ez a hosszú távú európai–orosz történelmi megbékélés irányába mutat.