A Külhoni Magyar Sajtószolgálatról

Egész napos rendezvénnyel tisztelegtek a magyar fővárosban Németh Géza református lelkipásztor élete és munkássága előtt 2023. december 10-én, két helyszínen is, a legendás teológus és közösségi vezető születésének 90. évfordulója alkalmából.
Délelőtt a budapesti Erdélyi Gyülekezet által működtetett szociális intézményegyüttes területén, a X. kerületi Reménység Szigete Karitatív és Kulturális Központban tartottak vasárnapi istentiszteletet, amelyen Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület korábbi püspöke prédikált (1Kor 3,5-9 alapján), akinek egyházvezetői jóvoltából a Németh Géza menekültsegítő missziói kezdeményezéséből létrejött és 1990-ben bejegyzett Erdélyi Gyülekezet 1995-ben befogadást nyert a KREK-be. A liturgiában szolgálatvégzőkként közreműködtek Nemes Csaba és Fazekas István lelkipásztorok.
Az istentisztelet keretében az egybegyűltek megemlékeztek az idén tavasszal elhunyt Németh Áronról (Németh Géza kisebbik fiáról) is, aki hosszú éveken át volt az Erdélyi Gyülekezet presbitere. Fazekas István vezető lelkész szerint „szelíd ember volt, oly szelíd, hogy a közelében a leghevesebb természetű emberek is megszelídültek”. Erdődi István főgondnok így emlékezett meg róla: „Gyülekezetünk szelíd lelkű, mindenre odafigyelő, a legkisebb részleteket is észben tartó, állandóan Krisztus egyházát építő presbitere volt. Tette a dolgait Isten kimondhatatlan ajándékaként, hogy életének minden mozdulatával a jóra indítsa a közelében lévőket.”
A megboldogult emlékére kopjafát állítottak a Reménység Szigetén az Erdélyi Gyülekezet tagjainak adakozásából. Polányi Levente fafaragó mester alkotásánál, az ég felé ágaskodó, csipkés faragású emlékjelnél Gregor Bernadett színművész elszavalta Németh Géza Méliusz Debrecenben című versét. Az emlékezők trombitaszó kíséretében helyezték el apa és fia, a két Németh kopjafáinál az emlékezés koszorúit, majd a Himnusz közös éneklésével imádkoztak nemzetünkért.
Délután tartották meg a Károli Gáspár Református Egyetem dísztermében, a Ráday Házban a Németh Géza 90 című emlékkonferenciát és könyvbemutatót. Ennek keretében egyházi vezetők, lelkipásztorok, (egyház)történészek és kutatók, egyetemi oktatók, leszármazottak (dr. Németh Géza, Németh Zsolt) és tanítványok, pálya- és harcostársak idézték fel az 1957–58-ban internált, a kommunista egyházi vezetéssel való szembenállása miatt 1971-ben lelkészi állásától megfosztott Németh Géza alakját, aki sok egyéb mellett az általa 1986-ban elindított, először féllegális, majd 1988-tól engedélyezett erdélyi misszió irányítója, a rendszerváltozást követően pedig a Református Megújulási Mozgalom szervezője és vezetője volt. Sokrétű és értékes hagyatékának csupán egyik gyöngyszeme az Erdélyi Gyülekezet/Reménység Szigete, hiszen – mint elhangzott – írásai, főleg versei eredeti és fontos lenyomatai korának. Szakács Tibor színművész elő is adott jónéhányat a lelkipásztor-költő műveiből.
A konferencia során egy ökumenikus pódiumbeszélgetést is megejtettek, illetve bemutatták és méltatták Gonda László, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem rektorhelyettese Németh Géza szolgálata – misszió kereten kívül című monográfiáját.
Itt, a Ráday Házban lezajlott emlékkonferencián Tőkés László is mondott emlékbeszédet. Ebből idézzük a zárórészt: „Erdélyi magyarokként három évtized után is hálával gondolunk Németh Gézára és szolgatársaira, akik szívükre vették gondunkat és menekültjeink sorsának intézését. Példaértékűnek tartjuk az Erdélyi Gyülekezetnek a Királyhágómelléki Református Egyházkerülethez való csatlakozását, amely mintegy megelőlegezte a határokon átívelő nemzetegyesítés korszakos jelentőségű politikáját, amelynek zászlaját immár a fiak viszik tovább.  Erdély ügye a mai napig sem jutott nyugvópontra. Németh Géza fájdalmas realizmussal látta, hogy: »Erdély csendes elvérzése folytatódik.« Megalapította ugyan az Erdélyi Gyülekezetet, de a »menni vagy maradni?« kínzó kérdésével viaskodva, válasza egyértelműen a szülőföldön való megmaradás és a hazatérés mellett szólt. Felkiáltó-jel című kötetében sürgetően szorgalmazta: »A következő évben a legfontosabb a szülőföldön való élni akarás elszántságának tudatosítása és közerkölccsé emelése.« Együtt vártuk és reméltük annak az időnek az eljövetelét, amikor nem a kivándorlás, hanem az otthon maradás és a hazatérés lesz az emberek legszentebb joga és lehetősége. Korai eltávozása miatt Németh Géza nem folytathatta ezt a célul kitűzött, nagyralátó munkát, amelyhez a rendszerváltozást követően oly nagy lendülettel és tenni akarással látott hozzá. Példája arra kötelez és emlékezésünk csak akkor lehet hiteles, hogyha élete végére figyelmezvén, követjük hitét (Zsid 13,7) és cselekvésre váltjuk örökségét.”