A Külhoni Magyar Sajtószolgálatról

A budapesti Liszt Intézet sepsiszentgyörgyi fiókja és a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum 2024. február 6-án, kedden délután 6 órakor Tehetségük az „isteni ingyen kegyelem” ajándéka – Berde Mária írónő és Berde Amál festőművész pályaképe címmel kiállításmegnyitó eseményre hív minden kedves érdeklődőt a székely anyavárosbeli Haberstumpf-villába. A kiállítást a kurátor, Szebeni Zsuzsanna színháztörténész nyitja meg. Köszöntőt a csíkszeredai magyar főkonzulátus munkatársa, valamint Ölvedi Zsolt alpolgármester és Miklós Zoltán múzeumigazgató mond. Közreműködik Albert Orsolya színész és Haáz Márton fuvolás.
Berde Mária írónő és Berde Amál festőművész pályaképének megértéséhez szükséges néhány előzmény ismerete. Ilyen jelentős történelmi előzmény Bethlen Gábor nemeslevele 1629-ben, amely minden felekezetre vonatkoztatva nemesi rangra emelte az erdélyi protestáns (lutheránus, református, unitárius) lelkipásztorok fiú- és lányutódait. „A lelkipásztor az ordináció révén korábban is a nemesség közé számláltatott és privilégiumai kiterjedtek családjára is.” Bethlen intézkedése példátlan volt a korabeli Európában, hiszen – ahogy ezzel kapcsolatban Tonk Sándor történész fogalmaz – egy latens értelmiségi réteget tett a rendi jogosultságok birtokosává. Közülük került ki a kollégiumok diákságának közel harmada, nagyban emelve ezzel az oktatás színvonalát. A nagy fejedelem nemeslevele az erdélyi művelődéstörténet egyik meghatározó elemévé tette a református értelmiségi dinasztiát. Ezek a dinasztiák túlnőtték az egyház határait, a lelkipásztor édesapa fia gyakran orvos, történész vagy matematikus lett. A laborfalvi Berde család egy ilyen dinasztia leszármazottja, tagjai az évszázadok során a haza, az egyház, a tudomány és a művészetek terén alkottak maradandót. Nem véletlen, hogy a kálvini tanok közül a legfontosabb a Berde lányok gondolatvilágában az, hogy a hithű, elvhű élet a kiválasztottság jele. Tehetségük az „isteni ingyen kegyelem” ajándéka, amelynek gyümölcsöztetése kötelesség, nem egyéni érdem, ugyanakkor viszont a kijelölt úton való megtorpanás istenkísértés.
A két alkotó jelentőségéről ízelítőnek talán elég, ha azt említjük meg, hogy Szabó Magda ezt írja Berde Máriáról, a Baumgarten-díjas, Corvin-koszorús írónőről: „Aki úgy tud írni, mint egy magyar Burns, ne szidja Seherezádét, mert ráhagyta mesemondó képességét.” Berde Amál „gyönyörű színérző tehetségét” Thorma János, legkedvesebb mestere így óvta: „Vigyázzon is jól ezen különösen nagy adományára a természetnek, mert mindent megtanulhat a festő, de ezt az egyet nemigen lehet tanulással elsajátítani senkinek, aki nem született ezzel.”
A kiállítás két különleges művész, egy író és egy festő testvérpár R. Berde Mária és Dóczyné Berde Amál pályaképét ábrázolja, okmányok és műalkotások, valamint riportok segítségével, és az „isteni ingyen kegyelem ajándékát” a tehetséget hivatott bemutatni. A kiállított anyag özv. Gergely Istvánné Tőkés Erzsébetnek, a Házsongárd Alapítvány elnökének kitartó gondoskodása nyomán született meg, grafikai szerkesztője Szebeni-Szabó Róbert fotográfus. A tárlat nem jöhetett volna létre az alábbi intézmények támogatása, együttműködése nélkül: Erdélyi Református Egyházkerület Püspöki Hivatala, Erdélyi Református Gyűjtőlevéltár, Sapientia Erdélyi Tudományegyetem Filmművészeti Szak, Székely Nemzeti Múzeum, nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium, Haáz Rezső Múzeum. Külön köszönettel tartoznak a szervezők a Tőkés és Berde családnak, a leszármazottaknak, akiknek mind a debreceni, mind a zalaegerszegi, mind pedig az udvarhelyi ágon segítették a kiállítás létrejöttét, ami 2024. március közepéig lesz látogatható.