A Külhoni Magyar Sajtószolgálatról

A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) november 18-án a marosvásárhelyi Vártemplomban tartotta XXIV. küldöttgyűlését. A napirend előtt a küldötteket köszöntötte Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke is. Beszédét az alábbiakban tesszük közzé.
 *
Öt évvel ezelőtt ugyanezen a helyen, a marosvásárhelyi-székelyvásárhelyi Vártemplom megszentelt falai között tartottuk a Székely Nemzeti Tanács és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács együttes küldöttgyűlését. Öt év elteltével – a hely szellemében – csak megerősíteni tudom azon elköteleztetésünket, hogy meghátrálás nélkül, töretlenül tovább folytassuk szoros együttműködésünket az erdélyi magyar nemzeti önrendelkezés kivívása érdekében.
Idén bővében vagyunk a beszédes évfordulóknak. Húsz éve annak, hogy Szatmárnémetiben, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület rendkívüli közgyűlésének keretében és kezdeményezésére újból magasra emeltük az erdélyi magyar autonómia zászlaját, és mozgalmunknak köszönhetően még abban az évben megalakultak autonómiatanácsaink.
Megalakulásának 20. évfordulóján bajtársi szeretettel köszöntöm a Székely Nemzeti Tanácsot, annak tisztelt küldötteit, őszinte elismerésemet fejezve ki eddig elvégzett munkájukért.
A székelyek nagy menetelésének 10. évfordulója arra is alkalmat kínál, hogy más tömeges rendezvényeikkel és megmozdulásaikkal egyetemben bennük megnyilvánuló, azon nemzeti életerőt és közösségi többletet méltassam és éltessem, amelyre az egész Kárpát-medencei magyar nyelvterület más térségeiben és vidékein aligha van példa. A rendtartó székely falu és székely székek örökségére – úgy érzem – mai változó világunkban is építeni lehet. „Csak nem fajult el még a székely vér!” – mondhatjuk a 200 éve született lánglelkű költőnkkel, Petőfi Sándorral.
Annak is immár két évtizede, hogy Andreas Gross jelentése alapján megszületett az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének 2003. évi 1334-es számú határozata, mely a regionális kisebbségi konfliktusok megelőzésének hatékony ellenszereként a területi autonómiát ajánlja a tagországok figyelmébe. Állami vezetőinket és fórumainkat mindenkor emlékeztetnünk kell arra, hogy az autonómia nem ördögtől való, hanem épp ellenkezőleg: legitim és demokratikus intézménye a kisebbségi közösségek helyzete rendezésének. Az európai országokban működő modellértékű autonómiák teljes mértékben alátámasztják székely-magyar, romániai magyar önrendelkezési törekvéseinket.
A román államhatalom és politikai osztály magyarellenes elfogultsággal és demokráciaellenes szűklátókörűséggel utasítja vissza nemzeti közösségünk autonóm kollektív jogainak a puszta létjogosultságát is. Tanulságos ebből a szempontból a Beke–Szőcs-féle kirakatper vádirata, valamint a Románia Csillaga Érdemrend ún. becsületbírósága ellenem hozott határozatának az indoklása is, melyek a vádlottak ellen felhozott vádak mentén főbenjáró bűnként róják fel székely-magyar, illetve erdélyi magyar autonómiatörekvéseinket. Ideje volna végre megértetnünk az ellenséges egységfrontba tömörülő román féllel, hogy Székelyföld területi autonómiája, illetve az erdélyi magyar nemzeti közösség többszintű autonómiája iránti jogos igényünk nem ellenük és nem Románia ellen irányul, hanem a velük való tárgyalások és megegyezés révén magyarságunk helyzetének rendezését és közösségi jogainak biztosítását, ezzel együtt pedig a román–magyar történelmi megbékélés ügyét hivatott szolgálni.
Sajnálatos hír, hogy a román igazságszolgáltatás ismét kedvezőtlen határozatot hozott az SZNT-nek a székely szabadság napjával kapcsolatos keresete ügyében. A hatalmi kötélhúzás – látható módon – tovább folytatódik. A hatalom ugyanakkor cinkos módon szemet huny a többségi ultranacionalisták úzvölgyi garázdálkodásai felett. Képletesen szólva: a székelyek nagy menetelése előtt még hosszú út áll…
A világban és közvetlen környezetünkben dúló háborúk és kisebbségvédelmi harcok közepette a Székelyföldön kigyúlt őrtüzek a béke, a szolidaritás és az összefogás üzenetét hordozták. Izsák Balázs elnök úr szavai szerint a székelyek is békét akarnak. A „béke őrtüzei” azt juttatják kifejezésre, hogy a Székely Nemzeti Tanács a jog eszközével, békés úton akarja elérni Székelyföld autonómiáját.
A kormányzati erőviszonyok és koalíciós alkudozások kárvallottjaként az RMDSZ-nek is be kell látnia, hogy számunkra, másodrangú állampolgárokként kezelt romániai magyarok számára nincs más út, csak az összefogás. Az időnként meg-meglebegtetett kisebbségi törvény ügye is beláthatatlan távolságba került. De ragaszkodnunk kell hozzá, leküzdve a mindenkor kísértő opportunizmust, és a 2018-ban megkötött hárompárti megegyezés értelmében le kell tennünk a parlament asztalára egy autonóm közösségi jogainkat előirányzó törvénytervezetet.
Számunkra jó hír, hogy Franciaországban megtörni látszik a jég, ugyanis Emmanuel Macron államelnök Korzika számára autonómiát ajánlott fel. „Ez az autonómia kell legyen az eszköz a közös jövőépítéshez, az államtól való elszakadás nélkül. Nem lesz autonómia az állam ellen, sem autonómia az állam nélkül. Hanem autonómia Korzikáért, a Köztársaságon belül” –mondta a francia államfő. Szó szerint ugyanezt kívánjuk Székelyföld számára, azzal a megjegyzéssel, hogy a mi estünkben soha nem vetődött fel az elszakadásnak még csak a gondolata sem.
Tanulhatunk tehát a franciáktól. És miként annyiszor, a frankofón Románia is tanulhatna „nagy testvérétől”, országunk és az erdélyi magyarság jól felfogott érdekében.